Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1915.

1915. július 8.

1915 október 22-cn. — IS. 25 elvéből kifolyólag, az ú. n. világi elem buzgó támogatására. A mi kerületünk történetében egész fényes sora vonul végig azoknak a világi nagyoknak, a kiknek nevével egyházközségeink, elemi, közép- és felsőbb iskoláink, valamint templomaink mindenikének története szorosan éselválhatatlanul összeszőve van. Hiszem, sőt tudom, hogy a világi elem ezt a munkát továbbra is akarja és fogja is folytatni. Ebben a munkában én is részt óhajtok venni és meg vagyok győződve, hogy a midőn erre támogatásukat kérem, a segítőkezet nem fogják tőlem megtagadni. Most inkább, mint bármikor, nagy szükségünk van az összhangzó működésre, egyetérő munkára, hogy -a még mindig dúló véres háború által nem csak az egyesek szívén, hanem egyházaink testén ejtett sebeket a vallásos hitnek és áldozatkész szeretetnek balzsamával gyógyíthassuk. Szükséges, hogy a háború rettenetességeiből fakadt félelem közepette is meghalljuk a Megváltó szavát: bízzál fiam! bízzál leányom! és halljuk annak dübörgései között a bíztató szózatot: íme, én veletek vagyok mind a világ végéig. Akár az -anyagi erők gyűjtése, akár a benső hitélet fejlesztése terén nagy feladatok várnak reánk. De jól esik tudnom és tapasztalnom, hogy megmozdult máraBethesda tavának gyógyító vize és él a lelkekben, talán most még inkább, mint valaha, annak az evangéliumnak ereje, mely a hívő Máriák és szorgalmas Márták szániát folyvást szaporítja, hogy a nyomort enyhítsék, a szenvedést elviselhetőbbé tegyék és a szorongó szívekbe a vallás vigasztaló balzsamát csepegtessék. És az a fáradtságot nem ismerő munka, melyet különböző. hála Istennek, növekedő számban levő vallásos egyesületeink a szegények és betegek gyámolításában, ÍI kisdedek, árvák és ifjak gondozásában kifejtenek, a ker. szeretetnek mindezen munkái a legékesebben bizonyítják, hogy él az evangelium szelleme, fárad és dolgozik az a lélek, mely Krisztushoz vezet, a ki fel-