Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1915.

1915. július 8.

10 1015 október 20-án. — 7. <S. tekintettel egyfelől a hadiállapot folytán bekövetkezett nehéz megélhetési viszonyokra, másfelől arra, hogy az illetékes tényezők jelentése szerint ezen összeg a költségvetésbe minden zavaró hatás nélkül beilleszthető. A közgyűlés az indítványt egyértelemmel magáévá tevén, azt határozati erőre emeli. 7. A küldöttség által kisért és a közgyűlés részéről lelkes éljenzéssel fogadott püspök úr megérkezvén, az ülés újból megnyittatik. 8. Főgondnok úr püspök urat az alább következő beszéddel üdvözli: Méltóságos és Főtiszteletű Püspök Úr! Van szerencsém Méltóságoddal tiszteletteljesen tudatni, hogy a püspöki méltóságra a Dunamelléki Reformált Egyházkerületnek mind a 2<SI egyházközsége beadta 340 szavazatát és ezen 340 szavazatból 318 Méltóságod köztiszteletben és közszeretetben álló egyéniségére esett. A szavazatszedő bizottság ezen jelentése alapján kerületi közgyűlésünk mai ülése Méltóságodat püspöki állásában megerősíteni és ünnepélyesen beiktatni határozta. Mi látjuk, tudjuk ós érezzük, hogy Méltóságodra nemcsak az egyetemes reformált egyház, de a haza is igényt tart. De mégis mi vagyunk Méltóságodnak tágabb családja. És ezen viszonyunkban nem is keresek §zavakat arra, hogy Méltóságodat, a tettek és a munka emberét, ünnepeljem. Különben is a koszorús költő azt mondja: «Nem érez, a ki érez szavakkal mondhatót»>. A püspöki beiktatás ünnepélye puritán egyszerűséggel fog lefolyni; még egvszerűbbé teszik azt azok a nagy események, melyek között ma élünk. De ez a puritán ünnepély mégis egy oázis a sivatagban, egy sziget a hullámzó tengerben, melyre Méltóságod nemes szíve és áldott lelke a béke olajágát hozza, hogy egyek legyünk a munkában, a hűségben