Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1915.

1915. július 8.

1915 október 20-án. — 1. Hálát adunk neked jó istenünk, hogy minket léteire hívtál és annyi sok erőtlenségeink, sőt vétkeink daczára is eltűrtél és mind e mai napig kegyelmesen megtartottál! De hálát adunk különösen a mi lelki életünkért, a nekünk adatott világosságért, szent Fiad áldott evangeliomáért és az anyaszentegyházért, melyet oly czélból fundáltál, hogy mi annak áldásait érezvén, lennénk a te néped s félelemmel és rettegéssel munkálnók a mi idvességünket! Félelem és rettegés szállja meg most is a mi gyarló szívünket s megnémul a szó ajkainkon, mert tetszett tenéked, mindeneken szabadosan uralkodó szent istenünk, az áldások mellett hatalmad súlyát, fenyítő ostorodat is éreztetni a te népeddel s mély gyászba borítani a mi lelkünket. Pásztor nélküli nyáj, vezértelen sereg áll és kesereg előtted oh Uram ! mert elvelted csapással ő tőle szemeinek kívánságát s elesett az ő fejének, a mi fejünknek is koronája! Üresen áll a szék, melyet Az. a kiért könnyezünk, nem csak elfoglalt, de oly méltóan be is töltött; lehanyatlott az erős kéz, mely a te örökséged építésében s dicsőséged munkálásában soha el nem fáradott. és lehunytak az éber szemek, a melyek éjjel és nappal virrasztottak és vigyáztak vala a te népedre. Oh Izráelnek őriző pásztora! Vigasztald meg immár a te árván maradt népedet, hogy a bánat által meg ne emésztessék ! ()rizz meg és ne hagyj minket magunkra, mert mi a te segedelmed nélkül szűkölködünk; és miután megpróbáltad a mi hitünket és állhatatosságunkat. maradj velünk minden mi háborúságinkban, hogy el ne csüggedjünk és magas