Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1914.

1914. április 28.

56 Í914 április 28-án. — 15. 2. A theol. tanári kar, Választmány és nyugdíjbizottság foglalkozott az 1894-iki 27-ik t.-cz. revisiójára vonatkozó törvénytervezettel, mely a theol. akadémiákat is felveszi a nem állami tanárok nyugdíjintézetébe. A belépés önkéntes, de ha egyszer megtörtént, vissza nem vonható. Az intézet a jelentkezést követő szept. 1-töl lesz a nyugdíjintézet tagja. A belépés vagy a törvény életbelépésétől (1914 szept. 1.) számított időre szól, mely esetben a tanárok eddigi szolgálati idejére nézve a mostani nyugdíjintézet marad hatályban, vagy visszamenőleg a szolgálat kezdetéig, mely esetben a theol. nyugdíjintézet fizeti be a tanárokért az ott szerzett szolgálati éveikre eső járulékaikat. Az ily visszamenő hatályú rendezés kérésére a törvény életbelépése után egy év adatik a fenntartó testületnek. A törvénytervezet a következő terheket rója az intézetre: 1. A fenntartó testület fizet a r. tanárok, í 11. tanszékek beszámítható javadalmai után évi 7%-ot. 2. A tanárok a 600 koronán felül eső fizetésük után Vs rész egyszersmindenkori belépési és 172% évi járulékokat. 3. A tanulók fejenként évi 20 koronát. A visszamenő hatályú beszámításnál pedig be kell fizetni 1894 szept. l-ig, illetőleg a szolgálat kezdetéig i. az x/z egyszersmindenkori belépési járulékokat 4% kamataikkal; 2. az o 0 évi járulékokat 4% kamataikkal; 3. a tanulók után fejenként és évenként 1894 ig 12 koronát. E befizetések összegére nézve, a tanári kar hozzávetőleges számítást tett, melyet a vál.-ülésnek bemutatott. E szerint a mostani tanárok belépési járulékai maximalis számítással mintegy 80—85 ezer koronára rúgnak. E befizetések a mostani nyugdíjintézetbe beszámított évekre a nyugdíjintézetet, azokon felül az egyes tanárokat terhelik. De még így is marad a nyugdíjintézetnek mintegy 125—130 ezer korona vagyona, mely annak kötelezettségeit fedezi. A kerület pedig, mint fenntartó testület, ezután jóval kisebb terhet visel, és a theol. tanárok, valamint özvegyeik és árváik mégis sokkal jobb nyugdíjellátásban részesülnek, az intézetnek pedig nem lesznek terhére a rokkantságig szolgálni kénytelen tanárok. Mindezt összefoglalva, nagy szerencsének tarthatjuk egyházunkra nézve a kormány e humánus törvénytervezetét, melyet egyházi főhatóságaink régóta