Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1914.

1914. április 28.

1914 április 28-án. — 68. 69. 70. 13 Hegymegi Kiss Kálmán tanképezdei igazgató, törhetetlen lélek a töredékeny testben, szintén tanácsbiránk, által-plántáltattak az Isten tornáczába. Urizzük meg munkás életöknek méltó emlékezetét hálás szívvel. A budapesti gymnasium Franczia Kiss Károlyi a kiskunhalasi dr. Dobó Menyhértet és Korda Imrét gyászolja, vegyünk részt mi is e gyászban részvétünk kifejezésével. Lelkészi karunkban Fábián János váczi lelkész szállott ki közülünk az llyés próféta égi útján; ige-hirdetés közben a szó-székből emelkedett az életre. A legszebb halála egy isten-szolgájának. Kovács Dániel pomázi, Kuthy István dunaföldvárí lelkészek, kicsiny körben hív lélekkel munkálkodtak; Borbély László, világos elme, tanult fej és pedig holtig tanult fej; ifjúságában osztálytársainak élén a szorgalomban, öt talentummal kezében; nem ásta ezt el, de nem is forgatta; nyugodt szemlélődéssel töltötte életét ipacsfai csendes sátorában...; mind a hárman túl élték azt az időt, melyet az élet végső határának mond a zsoltár. Ezek a mi halottaink, lelkészeké, kortársaké; emlékezetüket csak magunk őrizgetjük, majd ma vagy holnap ezt is, mint a mondott szót elragadja a szél. De vannak közös halottaink is: mintha a Tarquiniusok nyomán indult volna ez évben a halál, tördelni a kimagasló alakokat! Antal Gábort, a dunántúli kerület püspökét, konventünk társelnökét; Fejes Istvánt, a költői lelkű bölcset, a tiszáninneni kerület püspökét, Sütő Kálmán beregi esperest, zsinatunk és konventünk régi munkás alakját — és még két — életében kevésbbé ismert, de halálában nagygyá emelt kedvelt nevet, Gergely Károlyt és az ő jobb kezét! Ez a jobb kéz ifjú erejében bátorsággal forgatta az igazság jobb- és balkéz felől való fegyvereit, agg korában bőséggel hintette áldásait, a székesfehérvári egyház, a kecskeméti és pápai főiskolák, s legnagyobb részben a kun szentmiklósi gymnasium részére tett alapítványaiban. Végül még egy kevésbbé ismert név: Claparéde