Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1914.

1914. április 28.

114 1013 április 28-án. — e. b. ü. 3. megváltásba sem avatkozott eddig — s most amidőn nem az egyház tulajdonát képező hanem a tanítók által épített s azok tulajdonában lévő épületek felbecsülésébe avatkozott az összes érdekeltek beleegyezése nélkül : a tanítókat magánjogaikban korlátozta. 3. A beterjesztett iratokból továbbá kitűnik, hogy egy tanyaépület (kántori tanya) 1900-ban 200 koronára s ugyanezen tanya minden befektetés nélkül 1903-ban már 514 kor. 82 fillérre értékeltetett az egyháztanács által, — amiből látszik, hogy a becslés minden alapelv nélkül, sőt az avulás tekintetbe vétele nélkül, csak úgy ötletszerűen történt; ilyen ingatag alapon látszik állani a mostani értékelés is, amennyiben nem az az összeg vétetik alapul, amennyibe az épületek kerültek, vagy amennyiért az elődtől átváltatlak, hanem az épületek anyagának mai értéke s a mai építési díjak, amiből az a képtelenség következnék, hogy minél régibb és avultabb valamely épület — annál értékesebb. Ezen ingatlan alapú becsléseknek következménye aztán, a beterjesztett iratokból láthatólag, az egyháztanács becslése és a magánbecslés közötti különbség; ez az oka, hogy az egyháztanács határozata teljes megnyugvásra, a kérdést nem oldhatja meg. Mindezen okoknál fogva az egyháztanács határozatát meg kellett semmisíteni. Mivel pedig az egyház mint a tanítói földek telekkönyvi tulajdonosa köteles nem csak a földek csonkítatlan megtartása felett őrködni, hanem azoknak mikénti használatát ellenőrizni és jövedelmezőbbé tételét. habár tanácsolással is, előmozdítani; és mivel nem lehet kívánatos előtte, hogy a tanyamegváltás miatt nehézségek és súrlódások merüljenek íöl az egyezkedő jogelőd és jogutód között és mivel a tanítóknak is közös érdeke, hogy jogaik és kötelezettségeik tisztázva legyenek, ezt pedig csak közös megegyezéssel lehet elérni, azért kellett az egyháztanácsot, mely egyoldalulag intézkedett a tanyaépületek megváltása felöl, arra utasítani, hogy