Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1913.

1913. október 18.

1913 október 21-én. — 129. 121 tanúsítani és mindenkor magasra tartja azon alapelveket, melyeken egyházunk szervezete nyugszik, a zsinatpresbyteri rendszert és az egyetemes papságot. Hisszük és reméljük, hogy igen tisztelt tanártársaival mindenkor testvéries egyetértésben fog a közös czél érdekében működni és hogy tanítványait a szeretet kapcsával csatolja magához, intézetünkhöz és egyházunkhoz s ezzel serkenti és bátorítja őket a keresztyéni építő munkára. A mindenható Isten, kinek kezében mindnyájan vagyunk, adjon Nagy tiszteletű Úrnak az időhöz időt, az erőhöz erőt, hogy mindezeket teljesíthesse; a mindenható Isten engedje, hogy megválasztatásának napjára kerületünk és szeretett tlieológiai intézetünk mindenkor büszkén és megelégedéssel gondolhasson vissza. Főgondnok úrnak mély benyomást tett szavaira dr. Kováts J. István theol. tanár a következőkben válaszolt: Főtiszteletű és Nagyméltóságú Egyházkerületi közgyűlés! Szívem mélyéből köszönöm megtisztelő bizalmukat, melylyel legdrágább kincsüknek, legféltettebb gyermeküknek, jövőbeli reménységüknek egyik tanítójává és nevelőjévé tettek. Az én lelkemben is a keresztyén lelkipásztornak az az eszményi képe él, a melyet a főgondnok úr ő nagyméltósága vázolt. Nagy és szent föladat a XX. század megváltozott viszonyai közepette igazi keresztyén lelkipásztorokat nevelni. De a mily dicsőséges, ép oly nehéz is! A reám váró nagy hivatással szemben érzem én is erőim fogyatékosságát. De tudom, hogy velem lesz Az, a ki engem «a sötétségről az Ő csodálatos világosságára elhívott.') Tudom, hogy velem lesz Az, a ki erős tudattá érlelte bennem azt a hitet, hogy ennek a nemzetnek a sorsa nemcsak a múltban, hanem a jövendőben is szorosan egvgyé forr a mi reformált anyaszentegyházunkéval s erős és független magyar nemzet csak akkor lesz, ha újra erős tud lenni a magyar kálvinista egyház s ettől a tudattól vezéreltetve, a küzdelmes életű magyar kálvinista lelkipásztorok táborába hívott. Tudom, hogy velem lesz Az, a ki egy nagy gyülekezet éléről most arra hív, hogy annyi gyülekezetnek legyek ezentúl a prédikátora, a hány helyre leendő tanítványaim Krisztus követségében elmennek. Tu-