Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1913.

1913. október 18.

1913 október 21-én. — 216. 325 tak. Hogy azonban ez mennyire kivihetetlen, azt semmi sem bizonyítja jobban, mint Tiszakálmánfalva esete. Néhány évvel előbb innen el akartuk venni az eddtgi segélyeket s kerületi gyűlésünk szinte a szívéhez kapott s hangosan tiltakozott az ellen, hogy odalent a végeken azt a 400 magyart a szélnek eresszük. Itt a példa. Akármelyikhez nyúlnánk úgy járnánk, mint a Jókai csizmadiája, ki kilencz gyermeke közül egyről sem tudott lemondani, mikor arra került a sor, hogy egyet kiválasszon. Szóval mi az egyes egyházmegyék kérésének sem tudunk eleget tenni, mert segély-alapunkat nem növelhetjük, ilyen irányú kérelmünket a konvent is évről évre elutasítja, sőt egyenesen arra hív föl bennünket, hogy az általa kívánt adatokat be nem szolgáltató egyházmegyék, illetve missiói egyházak eddigi segélyeiktől is fosztassanak meg. Ez a helyzet Főtiszteletű és méltóságos Egyházkerületi Közgyűlés! Felülről rendet kérnek alulról pénzt kérnek és mi se rendet teremteni, se pénzt adni nem tudunk, mert alul nincs rend, felül nincs pénz. -k Az egyes egyházmegyékről különben részletes jelentésünk a következő: Alsóbaranya-bács-szlavóniai egyházmegye. Egyetlen egyházmegyénk, mely alkalmazkodik a konvent által kivánt rendhez. A szlavóniai és bácskai részen rendszeres, czéltudatos missiói munka folyik, mely nemcsak ref. felekezeti, hanem magyar nemzeti érdekek szolgálatában is áll. Itt szervezett missiói egyházaink vannak s az egyházak szervezete az a szilárd váz, melyhez a délvidéki missió eszméjének idegei és akaratának izmai tapadnak. Egyházkerületünk missiói munkája itt kezdődött ezelőtt több mint 40 évvel s természetesen itt köttetett le az évek folyamán a segélyeknek aránylag legnagyobb része. Több helyről azt követelik, hogy innen vonassanak el a segélyek, itt hagyjuk abba az eddigi eredményes munkát s kezdjük el máshol. Akik ezt kívánják, tegyék meg nekünk azt a szívességet s jelöljék ki, hol kezdjük a visszafejlesz-