Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1913.

1913. október 18.

1913 október 21-én. — 128. 117 sületből áll és a szövetség tagjainak száma 1.100,530 tagra rúg. Ezt a munkát nálunk Sautter úr elődje, Fermand Károly 30 év előtti látogatása alkalmával indította meg és úgy Claparéde Sándor úr, valamint Sautter Emánuel úr ezen ifjúsági keresztyéni munka erősítése érdekében (mely Szilassy Aladár, nagyérdemű egyházmegyei gondnokunk és családjának védszárnyai alatt már is igen szép arányokat vett) fáradtak 1400 kilométer távolból hozzánk. Kedves kötelességemnek tartom Sautter Emánuel urat is, ki a nevezett internationalis bizottságban oly tekintélyes vezetőszerepet játszik, szivünkből üdvözölni. Kérjük, hogy érezze otthonosan itt magát és térjen mielőbb hozzánk vissza. Főgondnok úrnak szívélyes üdvözletére Claparéde Sándor úr a következő szavakban válaszolt: Mélyen tisztelt Közgyűlés! Reánk nézve, kik az Önök testvéregyházához tartozunk, öröm és megtiszteltetés, hogy itt lehetünk és néhány pillanatra résztvehetünk az Önök munkájában. Megtudjuk érteni, minő felelősséget ró Önökre a református egyház ügyeinek vezetése azon a nagy területen, mely a folyton népesedő fővárostól kezdve Magyar- és HorvátSzlavonország legtávolibb részéig terjed. Mi, kik Genfből jövünk, nem feledjük el, hogy az Önök egyházkerülete, tisztelt püspökük dr. Baksay Sándor felhívására, mekkora nemes lelküséggel járult hozzá a reformáczió nemzetközi emlékének felállításához. És ez a fényes székház és terem, melyben most vagyunk, ez a szépen berendezett theol. akadémia beszél nekünk arról a bölcseségről és előrelátásról, mely az Önök munkásságát vezeti és arról a pontosságról, melylyel e nagyszámú fiatalság iránt viseltetnek, kik az egyházkerületben Isten szolgálatára vannak hivatva. Ama fontos tárgyak között, a melyek jelenleg Magyarországon az egyházi testületeket foglalkoztatják, tudjuk, hogy Önök a belmissióval különös szeretettel foglalkoznak. De e missió nagyszámú kérdései között is van egy, melyet — mint tudjuk — Önök jóindulatu támogatásukban részesítenek s ez a ker. ifjak nevelése. Az ifjúság a jövő egyháza! Egyesíteni az ifjakat, hogy erősítsük őket lelkileg és megóvjuk őket azoktól a veszélyektől, a melyek fenyegetik; íme, ez érdekelheti főkép az egyházi testüleleket, főleg egy oly országban, a hol a protestáns ifjúság oly számos,