Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1912.

1912. május 7. 8.

1912 május 1-én. — e. b. ü. 3. állagának és a kezelés mikéntjének ellenőrizesére és feltüntetésére voltak hivatva, továbbá arra, hogy ezek a mulasztások huzamosabb időn át mintegy állandó jellegűvé váltak, hogy Vargha Antal idézett jelentése szerint a főgondnok nem hogy a rend helyreállítása végett kiküldött vizsgáló-bizottságnak segítségére sietett volna, de sőt a bizottság munkáját akadályozta; nagyobb súlyt fektetve e mulasztásoknak az egyházra nézve végzetessé válhatott arra az eredményére, hogy ez utóbbinak ingatlan és ingó vagyona elárvereztetett — a felebbviteli bíróság a főgondnok vétségét súlyosabbnak ismerte fel — és figyelembe véve amaz enyhítő körülményt, hogy különösen előző időben, az egyház érdekében saját vagyonából áldozott; az első bíróság ítéletében megállapított fegyelmi vétségek miatt őt a fent idézett törvény alapján pénzbüntetéssel sújtandónak találta. Habár helyes az el-ő bíróságnak az í. t.-cz. 38. §. második bekezdése alapján az egyházi képviselet tekintetében elfoglalt álláspontja, mindazáltal Péntek Ferencznek a perbe állás szabálytalan volta miatt panaszolt vétkességét, sem pedig az egyház károsodását nem lehetett megállapítani; mert a kérdésben forgó perre nézve a felek közelebbi adatokat fel nem mutattak, a periratok be nem szereztettek, ezeknek tartalma tehát teljesen ismeretlen, sőt teljes bizonysággal azt sem lehet tudni, hogy a több lefolyt per közül melyikről van szó. Ilyen körülmények közt a panaszolt h. lelkész az első bíróság ítéletében idézett nyilatkozatát a marasztalásra alapul elfogadni nem lehet. E felmentés daczára azonban tekintettel a vétségek halmazatára és nagy súlyára a bíróság e panaszlottal szemben a 35. §. b) pontja alapján kiszabott büntetést fenntartotta. A kiküldött vizsgáló-bizottságnak 1912 márczius hó 19-én felvett jegyzőkönyvéből az tűnik ki, hogy a «Szente» adóstól beszedett 900, Weresmarthy szerint 600 korona elszámolására vonatkozó adatok nem vol-