Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1912.

1912. november 2.

Í912 november 4-én. — c. b. ü. 7. 361 mozdítására kiválóan hivatott. Ez pedig az ajánlgatás fogalmát kimeríti. Nem érdemel komoly figyelmet az az ellenvetés, hogy a szövegezés mintegy mentség és válasz, a fóti gazdakörben felmutatott gyüjtőívre és Ivacsóh ellen e gyüjtőív ismertetése alkalmából intézett támadásra, mert erre a felelet nem az idézett szövegben, hanem a nyomtatvány további folytatásában van megadva. Dr. Ivacsóh állandóan visszautasította azt a feltevést, mintha az iratnak kinyomatásához és terjesztéséhez ő hozzájárult volna, ámde ama ismételten tett beismerése mellett, hogy Törő Imre, a ki az iratot kinyomatta és terjesztette, az ő tudtával, beleegyezésével és nem tiltott úton jutott a Ivacsóh eredeti aláírásával ellátott, saját kezével írott fogalmazványhoz, hogy ehhez a beleegyező akarathoz kapcsolódott az a bevallott czélzat is, hogy az irat megmutatható «közölhető legyen a fótiakkal» is, és mivel Kacsóh a közlés vagy terjesztés módjára semminemű korlátozó utasítást nem adott Törőnek, minthogy különösen a kinyomatás és terjesztés után, a mint egyrészt jónak látta lelkészi felügyeleti hatósága előtt e terjesztéssel való közösséget megtagadni, másrészt legalább megfelelő nyilvános módon nem tett lépést a fótiaknak arról való felvilágosítására, hogy ez a nyomtatvány az ő akarata, beleegyezése ellenére került nyilvánosságra, ő annak tartalmát felhasználni nem kívánja, mindezekre tekintettel és figyelemmel még arra a benső családi összeköttetésre. a maly Kacsóh és mostohaapja Törő Imre között fennáll és a mely mellett kizártnak tűnik fel, hogy Törő a neki átengedett kézirattal való czéljait Ivacsóhnak meg ne mondotta volna; megállapítja az egyházkerületi bíróság, hogy a kérdéses nyomtatvány Kacsóhnak hozzájárulásával, tudtával olvastatott és terjesztetett. Ama valódiság tekintetében nem kétséges tény folytán, hogy a nyomtatvány több száz példányban lett