Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1912.

1912. november 2.

Í912 november 6-án. — 190. 261 volna, mert a missió «élet» s azt nem okvetlenül kell a hivatalos jelentéseknek megelözniök, keletkezni tud a nélkül is. Pusztafehéregyházára a dunavecsei vallástanító lelkész jár istentiszteleteket tartani, Kalocsán a lelki gondozást s vallásoktatást a foktői lelkész végzi már évek óta (fuvarköltségét a sajátjából fedezi). Dunatetétlenen a hartai, Pusztajakabszálláson az orgoványi lelkész tartott istentiszteletet. A szigetszentmiklósi lelkészre 7 helyen 120 gyermek vallásoktatása vár, de útiköltség hiányában csak Dunaharasztin tartott heti 2 órát 52 gyermeknek évi 80 koronáért, a melyre, hogy rá ne fizessen, esőben, sárban minden alkalommal egy órát kellett még gyalogolnia. 600 korona kellene itt egyelőre földerítő munkálatokra. dehát... honnan, miből? —! Tolnai egyházmegye. Mult évi jelentésünkben már rámutattunk az egyházmegyében is két olyan pontra, hol két megoldott kévénk hever, melyet a szél zillál s melyben a verebek fürödnek. Kistengelicz az egyik, Szedres a másik. Kistengeliczre 1500 korona segély kellene, hogy ott az egyházmegye hozzájárulásával missiói lelkészi állás szerveztessék. Míg erre az 1500 koronára a konvent fedezetet nem nyújt, addig Szedresről ne is beszéljünk. Addig elégedjünk meg azzal, hogy a paksi, a szegszárdi s az öcsényi lelkész urak lelkes és önzetlen ajánlata folytán lesz azért Kistengeliczen is istentisztelet kéthónaponként egyszer. Ki kell még emelnünk ez egyházmegyének azt az egyedül álló derék cselekedetét, hogy évenként néhány 100 koronát saját közpénztárából áldoz a szórványbeli tanköteles ref. gyermekek vallásoktatására. Vértesaljai egyházmegye. Ezen egyházmegyénk missiói bizottsága most is a szokott részletességgel számol be arról az évről-évre előbbre haladó czéltudatos munkáról, melyet a szórványbeli ref.