Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1912.

1912. november 2.

158 191*2 november 5-én. — 151. gyűlés az Egyetemes Konventet, hogy terjessze ki figyelmét még a következőkre is: 1. A középiskola felsőbb osztályaiban — különösen a VII—VIII. osztályokban apologétikus vallástanításra volna szükség, mert a szellemi fejlődésben lévő ifjak nagy érdeklődéssel viseltetnek a modern szellemi áramlatok iránt, melyeket pedig keresztyénellenes irányzat, sőt nem ritkán a keresztyénség lejártát hirdető álláspont jellemez. Szükség volna e czélból apologétikus hittani könyvre, mely nemcsak a különféle uralkodó pogány világnézetekkel szemben, hanem minden, a határozott evangéliumi állásponttól eltérő vallásos nézettel szemben fejtse ki az evangéliumi hit érveit és adjon feleleteket azokra a kérdésekre is, melyek a kozmológia, anthropológia köréből korunk divatos filozófusainak és természettudósainak tanításai nyomán foglalkoztatják szellemi fejlődésben lévő ifjúságunkat. Felkérendő volna tehát az Egyetemes Konvent, hogy csináltasson ily apologétikus tankönyvet, vagy tűzzön ki ily apologétikus tankönyvre pályadíjat. 2. Általában a vallástani tankönyvekre különös gond volna fordítandó. Az egyetemes egyháznak kellene a vallástani tankönyvkiadást kezébe venni s a mostani ötféle egyházkerületi tankönyvek helyett (melyek mindenütt sokféle kifogásoknak tárgyai és a vallástanítás eredménytelenségének a vallástanárok által panaszolt egyik fő okai) az egyetemes egyháznak kellene gondoskodni jó tankönyvekről. 3. Ha a rendes vallástanári állások szaporodtával rendes vallástanárul középiskolai vallástanári szabályzat által megkívánt képesítéssel biró egyének kezdetben nem volnának kaphatók: rendes vallástanárokul csupán lelkészi oklevéllel biró egyének is alkalmazandók volnának. Hiszen minden theológusnak kell filozófiai és pedagógiai tanulmányokkal foglalkoznia. A fődolog az, hogy a vallástanár a maga foglalkozását állandónak tekintse s lelkesedéssel működjön azon, mert csak így fogunk vallásos lelkű, egyházias érzésű művelt embereket nevelni; az évrőlévre változó segédlelkészekkel végeztetni a vallásoktatást sem a vallásoktatás czéljának, sem egyházunk érdekeinek nem felel meg. 4. Az énektanításra különös gond volna fordítandó