Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1912.

1912. november 2.

1912 november 4-én. — 50. 77 Ez aknamunka — azt hiszszük — ismert minden gondolkozó keresztyén lélek előtt, hiszen az országos hírforrásokul szolgáló napilapjaink közül alig egy-kettő szolgálja becsületes magyar és keresztyén szellemben a közönséget, úgy hogy a kezeink között levő szemelvényekből, melyeknek összefoglalása csaknem egy könyvre terjedne, elég egyetlenegyet idéznünk annak bizonyítására, hogy milyen, a vakmerőségig aljas utakon igyekeznek a magyar hívő lélekbe a hitetlenség mérgét becsepegtetni. Ha ezt olvassuk például: «A Jézus feltámadásáról szóló legenda a későbbi fejlődés gyümölcse. Magát Jézus életét alig bizonyítják történeti adatok, feltámadásának pedig a legcsekélyebb történeti alapja sincs, a természeti alapról nem is szólva. Hiszen az egész evangélium csak a benne elmondott állítólagos események után, századok múlva keletkezett költemény, a mely az idők későbbi folyamán még módosult a felmerült czélszerűséghez képest. Csoda kellett, a mely a tömeget ámulatba ejtse és a feltámadás hitét erősítse: hát költöttek a papok ilyen csodát», bizonyára nem marad nyom nélkül még az intelligensebb osztályhoz tartozók lelkében sem, hát még a köznép lelkében, a mely — sajnos — a krajczáros hírhajhászó újságokból szedi napi lelki táplálékát. Védekezni ezzel a káros iránynyal szemben, a törvény elé állítani az Istenben vetett hitet támadó és tudatosan ócsárló czikkek és hirek íróit, nemcsak súrlódásokra adna alkalmat s az egyház vezetőit és magát a ker. egyházakat tenné ki újabb támadásoknak, de czélra sem vezetne, sőt eredményeiben sokszor illuzórius is lenne, mint ezt a gyakorlat bizonyítja. Ezért más eszközökhöz kell fordulnunk a keresztyén s közelebbről a kálvini szellem felkellése, a támadások élének ellensúlyozása s majdan teljes kiküszöbölése végett. Mindenesetre az olvasóközönségnek s hitfeleinknek kellene érzékenyebbeknek lenniök, ha eredményesen kívánunk az egyházunkat és vallásunkat üzletszerűen sértegetők és czéltudatosan támadók ellen fellépni, mert «nincs botránkoztató, ha nincsenek, a kik megbotránkoznak>». A felburjánzott krajczáros lapok, de a többi lapok nagy részében is, továbbá az ú. n. szabadgondolkozó mű-