Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1912.

1912. november 2.

1912 november 2-án. — 2. 3. 4. 39 Közgyűlésünk mikor örömmel emlékezik meg munkás tagjairól, anyaszentegyházunk hű munkásairól, ugyanakkor mély részvéttel siratja meg azokat, kiket közülünk elhívott az Úr, hogy többre bízza őket örökkévaló országában. Mély részvéttel emlékezik meg ezek között Glaparéde Sándorné szül. Papp Ilona úrasszonyról, ki idegen országban lakott bár, magyar szivét mindig megőrizte, hazáját igazán szerette és aki magyar ref. egyházunkért ott az idegenben sem szűnt meg munkálkodni mindaddig, míg dobogni megszűnt szíve a forrón szeretett magyar földben meg nem pihent. Mély részvétét egyházkerületünk, midőn a nagy magyar ref. asszony halála felett kifejezi és sok érdemét jegyzőkönyvébe iktatja, igaz részvétének bánatos hitvestársa iránt is kifejezést ad és Isten kegyelmének gyógyító balzsamát kérve, mélyen sebzett szíve fájdalmára, bánatában való testvéri együttérzését a következő franczianyelvű sürgönyben juttatja el hozzá Genf városába (a sürgöny magyar nyelven így hangzik): «Claparéde Sándor úrnak. — Genf. Fogadja a dunamelléki református Egyházkerület mély és őszinte részvétét áldott emlékű neje elhunyta alkalmából. A boldogultat érdemei túl fogják élni a magyar reformátusok szivében. Tisztelet és dicsőség emlékének. Baksay püspök. Darányi főgondnok.» Igaz fájdalommal emlékezik meg közgyűlésünk egy nagyon munkás tagjának Kálosi József tanácsbirónak haláláról is, ki életének munkabíró korában távozik el közülünk hosz-