Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1912.

1912. november 2.

1912 november 2-án. — 2. 3. 4. 201 Ez az egyház a vidék népének felvándorlásából nőtt meg, melyet a városokba hajt a szomorú gazdasági helyzet. A nemesség kötelez, a nagyság is, a gazdagság is. Tartozik azokkal a vidéki gyülekezetekkel szemben, melyekkel vérségi kötelékben van, melyekből erősödik, hogy viszont nekik a maga javaiból sáfárkodjék. Lelki, testi javaiból. «Tartozunk mi, erősek, hogy az erőtlenek erőtlenségeit hordozzuk», így szól a nagy apostol. (Róm. 15. i.) Ha ide folyton erők áradnak be, nem méltó-e, hogy innen is erők áradjanak ki! És ez nem is képzelhető méltóbb módon, mint a lelkészek képzése és ennek révén a vidéki egyházi élet irányítása által. Azon reményem kifejezésével végzem tehát beszédemet, hogy a nagyhivatású budapesti egyház a lelkészképzés ügyének támogatásában és fejlesztésében továbbra is hű munkatársa marad az egyházkerületnek ! A theol. igazgatónak szívből jött és szívhez szóló beszéde után dr. Szőcs Farkas a theol. internátus felügyelő tanára megköszönve az egyházkerü etnek az intézet új és szép otthona megszerzése és felállítása ügyében tanúsított buzgó munkásságát és nagymérvű áldozatkészségét, megköszönve azt a jóindulatot, melylyel a lelkészképzés nagyfontosságú ügyét szeretetteljes pártfogásába vette, ünnepélyes Ígéretet tesz, hogy a míg neki az isten életét és lelkének, testének munkabíró erejét megtartja, arra fog törekedni, hogy ezt a szép épületet rendeltetésének megfelelővé tegye az által, hogy annak falai között a magyar keresztyén református szellem nemcsak otthont találjon, de ezeket a falakat a magyar református egyház erős védőbástyáivá is erősítse és szentelje. Az egyházkerületi közgyűlés úgy főgondnok úr megnyitó beszédét, valamint az ünnepélyes alkalommal elhangzott többi beszédeket és az építés történetére vonatkozó előterjesztést igaz örömmel, lelkes együttérzéssel fogadta és azokat emlékezetnek okáért jegyzőkönyvében