Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1912.

1912. november 2.

1912 november 2-án. — 1. 11 melylyel a pesti ref. egyházközség annyi éven át kerületünknek, theológiánknak és a Ráday-könyvtárnak hajlékot adott. De ezen ünnepélyes pillanatban kegyeletes kötelességünk megemlékezni azokról is, kik theológiánkat alapították és nehéz viszonyok közt fenntartották. Áldott legyen az ö nevük és nagynevű püspökünk, Török Pálnak fennkölt emléke. Ezen új intézményünk fejlődését s az építkezés történetét röviden Szilassy Aladár tisztelt barátom, egyházmegyei gondnok úr lesz szíves vázolni. Erre senki sem kompetensebb, mint ő, ki ezen nagy munkában is mindig elöl járt és a mi bennem gyengeség vagy hiányosság volt. azt is mindenkor kipótolta. E falak közt, mint már jeleztem, két internátus működik. Együtt fognak élni és dolgozni tlieológusaink más főiskolai hallgatókkal. Ez, azt hiszem, helyén van, mert ezen együttlét előkészítése theologusaink életpályájának, melyben hivatva lesznek a zsinatpresbiteri rendszer szoros megtartása mellett az egyetemes papság elvének alapján a világiakkal együtt működni. De más szempontból is kívánatos, hogy jövendő lelkészeink az élettel minél többszörösebb összeköttetésben legyenek. A modern lelkészt szocziális képzettség és érzék nélkül elképzelni sem lehet, de a kor irányát tekintve, mindinkább előtérbe lép azon követelmény is, hogy lelkészeink a gyakorlati élet terén, gazdasági, jogi, egészségügyi tekintetben derék népünk első tanácsadói legyenek; különösen gondolok itta kisgazdákra, a kik egyházunknak legerősebb és legáklozatkészebb támaszait képezik. Általában a lelkészképzés sikere egyházunk jövőjének s az annyira szükséges belső munkának nélkülözhetetlen teltétele. A másik előfeltétel az, hogy lelkészeink anyagilag is oly helyzetbe jussanak, hogy a változott viszonyok közt is életszükségleteiket kielégíthessék és a társadalom újabb igényeinek is megfelelhessenek. Nem hallgathatom el, midőn egyházunk jövőjéről szólok, hogy én két veszélyt látok fennforogni. Az egyik a hitetlenség, mely különböző alakban jelentkezik s mely azon van, hogy hazánkban is az egyházaknak különbség nélkül hadat üzenjen. Annál veszedelmesebb ezen irány,