Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1911.

1911. október 21.

1911 október 24-en. — 210. 293 hétköznap reggelen is szolgálnak, ott 300-K-ban; 3. a hol köznapi istentiszteletek is tartatnak délutánokon, ott fizetésük 400 K-ban állapíttatik meg. A temetési stólák ezen fizetésbe be nem számíthatók. A tiszáninneni egyházkerület 1910. évi 26. sz. végzését hasonlóképen felterjeszti, a melyben az egyházkerületi közgyűlés elismeri az énekvezérek országos egyesülete által kifejezett kívánság méltányos voltát; ennélfogva a maga részéről is óhajtja, hogy a tanítók, mint énekvezérek szolgálataikért külön díjazásban részesüljenek. Tekintettel azonban egyrészt arra, hogy az 1907. XXVII. t.-cz. 11. §-a nyilvánosan rendelkezik arra nézve, hogy «a tanítói és kántori járandóságok együttesen fizetésnek számítandók», így az esetleges kántori javadalmazás az államsegély leszállítását vonná maga után. tehát a javadalom nem emelkednék; tekintettel másrészt arra is, hogy egyházközségeink túlnyomó része különben sincs abban a helyzetben, hogy új javadalmi tételeket állapíthatna meg: egyházkerületünk nem latja czélravezetőnek és kivihetőnek, hogy a kebelbeli egyházközségeket a külön énekvezéri javadalom folyósítására utasítsa. Viszont a méltányosság szempontjából kívánatosnak tartja, hogy azok az egyházközségek, a melyeknek vagyoni állapota és költségvetése megengedi, kántortanítóiknak fizetését személyi pótlék czímén az 1907. XXVII. t.-cz. 14. §-ának rendelkezése szerint az állami tanítók fizetése arányában felemeljék. E végétt oly értelmű felterjesztést tesz közgyűlésünk az egyetemes konventre : mondja ki az egyetemes konvent, hogy az adócsökkentési segélyben részesülő egyházközségek a jövőben készítendő költségvetéseikbe, mint új tételt vezessék be az énekvezéri külön javadalmat és az adócsökkentési segélyek revíziójakor ez még abban az esetben is figyelembe vétessék. ha az egyházak a revíziót megelőző öt éven át azt ki nem szolgáltatták, mert fedezet hiányában ki nem adhatták. A tiszántúli egyházkerület közrebocsátott jegyzőkönyvének 1910. évi 469. számú végzésében egyenesen felhívja az egyházközségeket a kántortanítói állások kántori fizetésének megfelelő kiegészítésére, a minimumot 240 Kban állapítván meg.