Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1911.

1911. október 21.

14 1011 október 21-én. — gondja nehezül. Pár évvel ezelőtt a távoli Messinának kiáltása szivünkig hatott: mi feleltünk rá! Most itt van a mi Messinánk: mit szóljunk neki? Óh szóljunk hozzája kegyesen és édesen! . . . A közgyűlés az egész jelentést jegyzőkönyvébe iktatja és annak egyes pontjaira a következő határozatokat hozza: Mély részvéttel emlékezik meg Bánffy Dezsőnek, az erdélyi egyházkerület főgondnokának és az egyetemes konvent elnökének elhunytáról, kinek elévülhetetlen érdemeit főgondnok úr megnyitó beszédében az elhunythoz méltó szavakkal sorolta fel, ki a magyar református egyház életében, fejlődésében nagy tetteivel minden ércznél maradandóbb emléket emelt magának és midőn emlékét jegyzőkönyve lapjain is megörökíti, egyszersmind elhatározza, hogy a boldogult özvegyéhez részvétiratot intéz és kerületünk mély fájdalmának tolmácsolásával az elnökséget megbízza. Ugyancsak mély fájdalmának ad kifejezést Isten országa tíz buzgó munkásának, a tíz lelkipásztornak elhúnyta felett, kik a rájok bízottakban, a mi emberi Ítéletünk szerint hívek voltak, hiszszük hogy az Örökkévaló is híveknek találta őket és többre bízza az ő örökkévaló országában. Áldást mond egykori nagy püspökünk elhunyt özvegyének özv. Török Pálné szül. Allnutt Rákhelnek hamvaira. Az ő sírjára is leteszi a kegyelet czipruságát. Legyen áldott emléke miközöttünk! Örömmel emlékezik meg a tiszántúli ref. egyh. kerület új püspökéről dr. Baltazár Dezsőről és meleg szeretettel üdvözli új méltóságában. Az ifjú, erős munkásra Isten áldását kéri, hogy a vállalt nagy és nemes munkában ereje