Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1911.

1911. október 21.

9 1911 október 21-én. — 2. 3. 4. alakulásból értesülni, hogy dr. Vécsey Tamás világi főjegyzőnk és Mészáros János kecskeméti lelkész tanácsbiránk, közgyűléseinknek e két munkás tagja, súlyos betegség által lekötöztetve, távolmaradásukat jelentették. Távolmaradásukat fájlaljuk s távolmaradásukat megérezzük, de nem mondunk le a reménységről, hogy egészségöket visszanyerve, munkás elméjök áldott erejét továbbra is gyümölcsöztetik anyaszentegyházunk építésére. Ez idő szerint azonban gondoskodnunk kell, hogy bizottságainkban helyök pótoltassék. Végképp le kell azonban mondanunk a végképp távolmaradottakról, kiknek távolmaradását a halál jelentette be egy-egy gyászlapon. Nem látjuk többé magyar református Anyaszentegyházunk élén, ennek földi őrállóját. vezérét, nagy alkotásainknak nagy tényezőjét, konventünk világi elnökét, báró Báníly Dezsőt. Legutóbbi közgyűlésünk még részvét iratában reménykedett gyógyulásáról május 16-án; május 24-én pedig lehunyta száz szemét, száz keze lehanyatlott; a gyász felhője eltakarta szemeink elől és eltemettük életéhez és gyászunkhoz méltó temetéssel. Tisztelve őrizzük emlékezetét. Lelkésztársaink közül tizen szűntek meg a munkától és megtértek a nyugodalomba: Gsekey István szolnoki, Dömény József nagyberénvi, Farkas Sándor töki, Kimiti László dráva-iványi, Máté Elek dunavecsei, Mészár ros István adorjási, Molnár Albert fóthi, Polgár János nikinczei, Szabó Sándor terehegyi lelkészek és Mányoki Tamás egykori magyarszékelyi lelkész, a ki egyházával együtt egy időben mult ki szomorú végelgyengülésben. Szokatlan bár, de a lélek kényszerít, hogy czipruslombjainkból juttassak egy ágacskát valakinek, a ki nem volt sem szolgatársunk, sem oszlopemberünk, de volt sok évtizedeken keresztül köztiszteletünk méltó tárgya. Török Pál sirja megnyílt az idén, hogy magába fogadja ennek a nagy embernek kegyes és nagyszívű özvegyét, Allnutt Rákhelt. Legyen áldott emlékezete.