Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1911.

1911. október 21.

7 1911 október 21-én. — 2. 3. 4. hogy miként kell szentegyházunk iránt tartozó kötelességeinket mindvégig teljesíteni és mikép kell beszámolni azokkal, a kik reánk bízattak. Megérdemli, hogy alkalmazzuk reá az írás szavait: «Ama nemes harczot megharczolta, pályáját megfutotta, hitét megtartotta®. Emlékezete legyen mindenkor áldott közöttünk. Indítványozom, hogy az egyházkerület kegyeletteljes részvétét a püspöki jelentés kapcsán az özvegy báróné őnagyméltóságával tudassa. A másik nagy veszteség, mely egyházkerületünket érte, a kecskeméti földrengés. Kevéssel a földrengés előtt kecskeméten voltam. Örömmel észleltem ottani egyházunk, iskoláink és azok intézményeinek lélekemelő haladását és fejlődését, a mi egyformán volt érdeme az egyház lelkes vezetőinek, valamint magának az egész egyházközségnek. Most pedig arról veszünk hírt, hogy ezen törekvő egyházunk közel 200.000 korona kárt szenvedett. Felkérésem folytán Szilassy Aladár egyházmegyei gondnok úr, ki egyházunk és egyházkerületünk ügyeiben mindenre ráér és soha el nem fárad, szives volt Kecskemétre lemenni, hogy a tényekről a helyszínén is tájékozást szerezzen. A Kecskemétet ért nagy csapásról a püspöki jelentés is megemlékezik. Indítványozom, hogy annak kapcsán fejezzük ki a kecskeméti egyházközség iránt érzett mély részvétünket, rendeljük el a gyűjtést az összes egyházközségekben és templomokban, itt az egyházkerületi közgyűlésen pedig kezdjük azt azonnal meg, szólítsuk fel a társegyházkerületeket, hogy a kecskeméti reformált egyház számára szintén gyűjteni szíveskedjenek, nemkülönben utasítsuk a számszéket, miszerint tegyen indítványt arra, hogy Kecskemétnek egy nagyobb összeget, az egyházkerület mint ilyen is adományozzon. A közgyűlés tagjai az elnöki megnyitó beszédet mély meghatottsággal hallgatták. Főgondnok úr az egész gyűlés érzelmeit fejezte ki, midőn a nagy veszteségekről megemléke-