Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1910.

1910. október 22.

12 1910 október 24-én. — 30. 31. 3-2. 33. zésekre fordított kiadások elsorolása. Ezeket Egyházmegyei Jegyzőkönyveink hív részletezéssel számolják el, de nem egyező rendszerben s ez a körülmény lehetetlenné teszi az összegezést. Volt rá eset régibb jelentéseinkben. hogy ezek az adományok az összes jegyzőkönyvekből egyszerűen kiemeltettek s úgy a mint voltak egy csomóban mintegy beraktároztattak egy jelentés keretébe. Ez a legkönnyebb módszer, de czélját én nem látom. Nyilvántartás, nyugtázás, köszönet, sőt buzdítás, serkentés, mindez már megtörtént az Egyházmegyei Jegyzőkönyvekben, további ismétlésük felesleges. Az én óhajtásom ez volna: számlálják el az egyházmegyék külön a helyi czélokra és külön a magasabb, egyetemesebb czélokra szolgáló tételeket, mely utóbbiaknak táblás kimutatása kerületi Jegyzőkönyveinkben is helyet foglaljon. Miként a jótékony adományozás czímén c ak egy nevet említettem meg, úgy az építkezés rovatában is csak egyről emlékezem. Vukovárról. Vukovár, a hol, mint az esperesi jelentés mondja, hosszú évtizeden át egyetlen-egy ember képviselte a reformácziót s ennek az egynek volt bátorsága egy templomot megvenni, holott nem volt, a ki bele járjon. Kelecsényi László volt ez. kinek nagy műve befejezését fia Kelecsényi Zádor folytatta . . . 'Eddig az esperesi jelentés, melyet mi egészítünk ki, — folytatta és fogja folytatni tovább, buzgó lelkének véglehelletéig. A templomfelszentelési ünnepélyre az építők által meghivatván, kész örömmel jelentem meg s teljesítettem szolgálatomat Mészáros János kecskeméti lelkész társaságában, mely szolgálat nekem kétszeresen kedves volt. Itt találkoztam az Alsó-BaranyaBács-Szlavon Egyházmegye együtt gyűlésező képviselőivel s hálával emlékezem meg arról a kitüntető fogadtatásról, melyben a szépségekben gazdag Szerémség hatóságai és Vukovár közönsége részesítettek. Végül megemlékezem, de csak röviden, mert lesz alkalmunk közgyűlésünk folyamán bővebben foglakozni