Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1907-1909.

1907. júmius 19. 20. 21.

8 Í901 június 19. — 8. 9. fordult, részint felemelőleg örvendetes, részint lesujtólag fájdalmas eseményeket kívánja jelezni. Tudomásul jegyeztetik. 9. Püspök Úr felemelkedvén elnöki székéről, első jelentését, — melyet a Gyülekezet állva hallgat, következőkben terjeszti elő: «Nemcsak kötelességünk parancsoló tudatában, de szivünk hazafias és vallásos érzelmének még élénkebb indításából emlékezzünk meg arról az ünnepről, melyben egész országunk, s ebben a mi Dunamelléki Egyházkerületünk közönsége, 270 ekklézsiája, a közelebb mult junius 8. és,9-ik napján lélekben együtt ünnepelte Urunk királyunk 0 Felségével az ő megkoronáztatásának emlékét, s Uralkodásának dicsőséges 40 éves szakaszát. Kétségkívül minden felhívás nélkül és önként csatlakozott volna ez ünnephez mioden lélek: de mégis illendőnek. — sőt mivel nagy ünnepeinket egyházi rendtartásunk szerint meg kell hirdetnünk, — kötelességemnek is tartottam Lelkészeinket s Presbyteriumainkat külön köriratban is felhívni, hogy azt a napot minden gyülekezeteink Istennek tetsző hálaadó isteni-tiszteletben ünnepeljük meg s igaz hódolattal adjunk megnyilatkozást királyunk Felséges személye iránt alattvalói hűségünknek. Az ő ünnepe, a mi ünnepünk volt, az ő koronáztatási emlékünnepén. Mi, a kik átéltük e 40 esztendőt, épen azért, mert benne éltünk, nem mondhatunk objectiv Ítéletet ennek történetei felett; és nem birjuk megkülönböztetni, mennyi része volt e történetek pragmatikájában a három tényezőnek : a nemzet cselekvő erejének, a királyi bölcsességnek és az isteni kegyelemnek? — Kicsinyek vagyunk e kérdések elemezéséhez: csupán három tényt kívánok megemlíteni; — tagadhatatlan mind a három, — mely minket magyarokat, reformátusukat országostól legközelebbről érdekel.