Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1907-1909.

109. október 16.

308 III. Függelék. hatom róluk, hogy egyházunk ügyeiben: «hivek voltak mindhalálig». De nem hallgathatok a theologiai akadémia elhalt nagynevű tanárairól sem. Hogy egyebeket ne említsek: Ballagi Mór, Székács József, Gönczy Pál, Molnár Aladár, Kovács Albert, Farkas József neveit intézetünk történetében fénysugár veszi körül. Nem lehet, hogy a kik úgy ragaszkodtak az intézethez, azok szelleme ne lebegjen felettünk és ne őrködjék minden időkben akadémiánk felett. A köszönet hangján kell megemlékeznem mindazokról, a kik megjelenésükkel ezen ünnepély fényét emelték. Mindenekelőtt meg kell emlékeznem a nagyérdemű ágostai egyházról, mely százados viszontagságaink alatt jót és rosszat testvéri hűséggel megosztott velünk és a melynek ily nagy számban való képviseltetése a mai ünnepünket csak emlékezetesebbé teszi és az eddigi békés egyetértésnek és vállvetett összeműködésnek újabb zálogát képezi. A köszönet hangján kell megemlékeznem azon jeles férfiakról is, a kik aktiv közreműködésükkel támogatták ezt az ünnepélyt. Mindenekelőtt pedig főtiszteletü és méltóságos Baksay Sándor püspök úrról, a ki ezt az ünnepélyt oly gyönyörű imával vezette be s a kinek theologiai akadémiánk ügye annyira szivén feküdt mindenkor. Köszönetet mondok nagyérdemű igazgatónknak és tanártestületünknek, mely hivatása magaslatán állott mindenkor és melynek két rendkívüli tagja van, a kik formailag nem tartoznak hozzájuk, de a kiket tőlük elválasztani még sem lehet. Értem nagytiszteletű Petri Elek és nagytiszteletű Szabó Aladár lelkész urakat. Nekünk ma tulajdonképen kettős ünnepünk van. A theologiai akadémia megalapításának ötven éves évfordulóját ünnepelve, azzal együtt ünnepeljük annak legrégibb tanárát: nagytiszteletű Szőts Farkas urat, ki tanárságának 33-ik évét érte meg, melyből tizenöt évet az igazgatói széken töltött. Az ő szerénysége nem engedi, hogy érdemei hosszú sorozatát részletesen felsoroljam. De annyit el nem hallgathatok, hogy nemcsak mint tanár és mint tudós állta meg helyét annyi éven át fényesen, hanem egyházi igazgatásunk, egyházi társadalmunk és egyházi irodalmunk életében is a munkából a maga osztályrészét mindenkor becsülettel kivette. Egész ember volt minden helyen, a