Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1906.
1906. szeptember 21.
96 190H szeptember 2-t-én. — H9. A segédlelkész urak utasíttatnak, hogy állomásukon f. évi okt. 6-ig megjelenjenek s ennek megtörténtéről úgy illetékes esperesi hivataluknak, mint a püspöki hivatalnak is egyidejűleg jelentést tegyenek. Nem jutott káplán a következő helyekre: Kistótfalu. Tésenfa, Törtei, Somogy túr, Dunavecse, Nagykőrös, Majosháza. Felhatalmazza a közgyűlés a theol. tanári kart. hogy ezen helyekre meghatározott időre bocsásson ki a tanintézet 4-ik osztályából kisegítőkül jobb igyekezetü olyan theologusokat, a kiknél elég biztosíték mutatkozik arra, hogy tanulmányaikat odakünn is folytatni fogják. Tudomásul vétetik. A lelkészek köteleztetnek év végén, tehát szept. hó végén a segédlelkészekről bizonyítványt adni, a bizonyítványban szolgálati (társadalmi) magaviseletüket röviden jelezni: ugyanabban kívánságukat is esetleg a jövendőre odarendelendő segédlelkész iránt kifejezni s ezt az esperesi hivatal utján, ennek igazoló záradékával ellátottan a püspök úrhoz beküldeni. 89. Olvastatott a missioi bizottság következő jelentése : Isten dicsősége abban áll, hogy számlálhatatlan teremtményei mindenikét ismeri, szereti és segíti. A keresztyén anyaszentegyház is ebben keresi a maga dicsőségét, hogy el ne veszszen egy is a kicsinyek közül. Egyházkerületünk is átérezte az Úr emez akaratát, midőn felhívta s felhívja a pásztorokat, hogy elhagyván a kilenczvenkilenczet, keressék fel s vezessék az Úrhoz a hegyeknek és pusztáknak eltévedt vándorait. Ez a magasztos missio. egyházkerületünknek igazi Krisztusi munkássága négy erőforrásból meríti táplálékát. Első az Istennek segítsége és kegyelme; megnyertük, mert imádkoztunk érte. Második egyházkerületünknek áldozatkészsége; évről-évre növekszik :
