Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1906.

1906. szeptember 21.

I!)()<> szeptember 21-én. — 13. 9 midőn két évtizedre terjedő szolgálatának minden pillanatában, szeretetének gondjaival lelke közöttük jelen volt. Mindnyájunk lelkipásztora, mindnyájunk halottja és nemcsak a mienk: az irodalomé, a magyar nyelvé, a magyar nemzeté és hazáé. Régi. tiszteletes és minden törvénynél kötelezőbb egyházi gyakorlatunkkal egyezőleg, — szivünk törvénye is azt rendelvén, a gyász első óráiban, — a fentebbi szövegezéssel felhívtuk egyházainkat, hogy idvezültünk emlékezetére gyászünnepélyt tartsanak. Ez, mint a jelentésekből értesültem, mindenütt megtörtént s mint egyházmegyéink közgyűlési jegyzőkönyveiből nyilván van, minden egyházmegye közgyűlése megújította s jegyzőkönyveiben megörökítette emlékezetét, felhantolta és megöntözte sírját. Mondanom sem kell, megtörtént Budapesten is egy későbbi vasárnapon, midőn az idvezültnek egyik lelkész-utódja, dr. Szabó Aladár budapesti lelkész, két közvetlen elődje, Papp Károly és Szász Károly fölött emlékbeszédet tartott. Tisztelt Közgyűlés! Magasabb politikai, közhatósági köreinknél tiszteletreméltó szokás az, hogy a hivatali utód gondoskodik elődje arczképének megfestetéséről s az elfogadó- vagy tanácsterem falai lassanként nagyérdemű és nagvmúltú férfiak galériájává élénkül. Kétségkívül a művész bír hatalommal és színekkel a vászonra életet önteni, de mégsem egész életet. A szemekből kisugároztathatja a jóságot, az erélyt, a géniuszt és annyi más tulajdonságot, melyek az embert magasztalják vagy árnyékolják, de jellemzik: de még sem rajzolhat egy egész életet, élettörténetet. Nekünk pedig ilyenre van szükségünk, hogy Szász Károly és az ő nagy elődje (kinek méltó kezekkel és lélekkel megírt monográfiáját már bírjuk) ne csupán a lexiconokban legyen lexiconi rövidséggel és szárazsággal leltározva, hanem éljenek közöttünk és munkálva hassanak továbbra is. E czélból indítványozom: Szenteltessenek mostani közgyűlésünk jegyzőkönyvé-