Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1906.

1906. szeptember 21.

266 III. Függelék. Másfelöl, elkezdve a Horvát-Szlavonországban szétszórt reformátusokon, a kik között igazán minden szempontból nevezetes munkát végzett, kerülete minden gyülekezetét meg akarta látogatni. Czéljait el is érte s fáradhatatlan munkásságának emlékeiül ott van egyfelől a teljes Dante, zengzetes magyar nyelven, másfelöl azok a vaskok kötetek, a melyekben összes pöspöki látogatásai alkalmával tartott beszédei, továbbá a gyülekezetek anyagi viszonyaira, erkölcsi, tanügyi, vallási állapotára vonatkozó jelentések s még kérdései is, a melyeket az iskolákban vagy a presbitériumokban vagy más alkalommal egyesekhez intézett. Ezek Szász Károly legdicsőbb síremlékei s ezek így együtt mutatják, hogy mily szép harmóniává szövődött élete utolsó évtizedeiben mindaz, a mi valaha csak elméjét foglalkoztatta. Valóban, egy református püspük. a ki Dante Paradicsomába mélyed el s a legnehezebb nyelven kifejezett súlyos gondolatok zárait tördeli, másfelől szorgalmasan készül s a legapróbb dolgokra is kiterjeszti figyelmét, hogy előkelő és egyszerű magyar reformátusok hitelét és erkölcsiségét erősítse, s hatalmas és bölcs szavával intsen, korholjon, vigasztaljon, építsen: valóban szép látvány! És mivel ily fenséges czélokat ért el, ne zúgolódjunk azért, hogy összeroskadt. De ne is elégedjünk meg azzal, hogy hiszen összeroskadása mögött fényes mult áll. Arra kell törekednünk, hogy munkássága inspiráczióvá váljék a jövőben! A magyar ifjúság lelkesüljön ezentúl is oly kiváló egyéniségek iránt, a kik tüzet tudnak gyújtani és a lelkeket lángra gyújtják; de ha igazán szereti a hazát, akkor Szász Károly életéből tanúlja meg a hevet csendes és erélyes munkává valtoztatni és úgy éljen, hogy legalább 30—40 éves korában képes legyen nem annyit, csak félannyit dolgozni, mint a mennyit Szász Károly 60 éves korában dolgozott. És mivel remélhetjük, hogy Szász Károly élete igazán tanítómester lesz és ihletés a komoly, buzgó és kitartó, sőt önfeláldozó munkára, s hogy ö is, mint Ábel. még holta után is kiált: ne féljünk rávetni szemeinket a ravatalára s a ravatalon bágyadt arczára. Szép az élő arcz. a melyből az értelem heve s az akarat ereje sugárzik elé : de még szebb a halott arcza, a melyen az önfeláldozás