Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1906.

1906. szeptember 21.

III. Függelék. 255? De nem felejtem el. hogy az ö helyén állok, hogy az ő palástját viselem. Nem felejtem el, hogy ez a kathedra egy erős korlát, mely határt szab az én gondolataimnak, és "arra kötelez, hogy lássam benne az Isten szolgáját, az Evangéliom hirdetőjét, mindenekfelett pedig a mi Dunamelléki Egyházkerületünk őrállóját. És lássam az ő életében az isteni szent akarat érvényesülését, mely az ő választottait csudálatos erővel kötelezi és vezéreli a maga szolgálatára. Láttam és megismertem ezt az életet gyermekifjuságomban. és szinte gyermekifjúságában, akkor, midőn ő is, mint annyi más, egy dicsőségesen folytatott nemzeti harczot befejező ütközetből tört fegyverrel és tört reménynyel menekült az otthonba, melyet nem talált, melynek lakói hogy az ő szavával éljek -— «moát mind szerteszórva, ki világgá, ki meg a porba.» Bizonytalanul fordult vissza, keresni a helyet, hol . . . elrejtse fejét megpihenve? Nem; a hol munkához fogjon. Nagy tehetségei előtt nem egy út kínálkozott hivogatólag. nem egyre rá is lépett, de visszatért; minden ilyen lépésénél megzendült lelkében egy felsőbb szózat: «Állj meg, térj vissza, nem ide küldöttelek én téged.* Engedett a sugallatnak. s lépett arra az útra, melyet a lélek néki mutatott. Kis bérezés hazája legkülső völgyében kezdette szolgálni azt, a ki parancsolt néki: Szólj és kiálts. Ott nyilatkozott meg ihletett szíve a Buzgóság könyvében (soknak közületek még ma is hív társalkodója ez a könyv); onnét hatottak át ébresztő és vigasztaló dalainak édes zengései a kiskúnsági rónákra. Költő és lelkipásztor; mindkét alakjában Isten embere! Kúnszentmiklósé a dicsekedés. hogy őtet nagy lelkipásztorai örökébe elhívta; az itteni kathedra volt az ő kifejlett lelki munkásságának első mezeje; ennek oltára az ő házi boldogságának tanúja; és az itt eltöltött hat esztendő az ő félszázadra terjedő munkás életének tavasza. Keserűség támadt nyomában a honnét távozott, de nem feledés. Az ő növekvő erejének nagyobb mezőre volt szüksége,