Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1906.

1906. szeptember 21.

l'JOli szeptember "21-én — 13. 11 a testiekben. Gazdagodjék lélekben is, hogy senki az ő koronáját el ne vegye! Adjuk meg ennek a ritka embernek is, Isten nagy szolgájának, a tiszteletet, kegyeletet megemlékezésünkben. Annak a hetevénynek, mely ezelőtt 50 évvel a nagykőrösi főgymnasium boltozatairól hintette fényét reform, egyházunkra és egész hazánkra, utolsó csillagja csak imént futott le. Adám Gerzson, a nagykőrösi főgymnasiumnak tanára, hosszabb ideig igazgatója, kerületünk tanácsbirája. Theologiailag és klasszikailag kimívelt nagytudása-, és szeretettel teljes lelkének és szolgálatainak emiékezetét helyezzük el abban a gyászkoszorúban, melyet Szász Károlynak — ki annak a hetevénynek szintén egyik csillaga volt fonni kezdettem. Tóth János karancsi lelkész, az alsó-baranyabácsi egyházmegyének szelid szeretettel kormányzó esperese, kerületünknek szintén tanácsbirája. Tóth Gábor szabadszállási lelkész, kerületünknek szintén tanácsbirája. Karap Ferencz, elméjének átható világossága és az a szeretet, melylyel az ő bölcs lelke kerületünk tanácskozásaiban és egyetemes egyházunk törvényhozásában, mint tanácsbiránk és zsinati képviselőnk, legfontosabb intézményeink megalkotásában közremunkált, maradandóvá tette nevét közöttünk. Hat nagy oszlop! Bármily szilárd alkotmány is megérzi kidőlését. Hat világító lámpa! Homály követi kialuvását. De mind a hat egy egész bevégzett élet volt; mind a hatnak 40. sőt 50 esztendőt engedett Isten, hogy őtet szolgálják idealant. Mind a hat annál a két határkőnél nyugodott meg, mely a XC. zsoltárban van jelezve. Ez vigasztalásunk. Elvesztettük Stand Lajost, kerületünk gondos és munkás vagyonkezelőjét; a halasi főgymnasiummal együtt gyászoljuk Thury Józsefet, a fiatal tudóst; a felsőbaranyai egyházmegyében Bakonyi János ny.szenterzsébeti, Horváth Gyula tésenfai és Tóth Lajos