Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1904.

1904. március 20.

5 feladatát, hogy az emberiséggel a tiszta evangéliumi világosságot mindjobban megismertesse, az emberiséget Istenhez vezérelje, Isten országának határait tovább és tovább terjeszsze, nem hagyván az Úr soha tanúbizonyság nélkül az 0 anyaszentegyháza feletti állandó őrködését sem. sőt mindig megbizönyítá azt, valahányszor akár az emberiség szellemi fejlődésének kedvezőtlen körülmények folytán való visszaesése, akár egyesek vagy népek hatalmi önző érdeke, akár az emberi erők gyarlósága, gyengesége, fogyatékossága miatt az egyház fennállását. haladását veszély fenyegette. A mi magyarhoni ev. ref. egyházunk közel négyszázados életfolyamában is, akár erős küzdelmeket kellett annak folytatni, akár nehéz szenvedéseket kellett viselni, akár a béke szelidebb napjaiban egyházi életünk védő kerítéseit kellett kijavítani, vagy világító tornyait szilárdabb alapra építeni és magasabbra emelni: mindig láthatjuk az isteni kegyelem megnyilatkozásának jeleit. Az adott az egyszerű reformátorok szavának világot meggyőző hódító erőt, melylyel a reformált hitet rövid pár évtized alatt széles e hazában elterjesztették, a lelkiismereti szabadság harczosainak szívébe bátorságot és elszántságot, a gályarabok lelkébe szilárd állhatatosságot és felülmulhatlan kitartást, az alkotásra hivatott vezérekbe tetterőt, termékeny eszméket, az egyház hívei szivébe megingathatlan hithűséget és intézmények alapítására és fentartására képes áldozatkészséget. Csak így történhetett meg, hogy

7 bár magyar ev. ref. egyházunk sokszor volt olyan helyzetben, mint a babvloni fogságból visszatért zsidók, a kik egyik kezükben a fegyvert tartják vala a védelemre, másikkal az anyagot hordják vala a templom építéséhez, mégis beteljesedett rajtunk az apostol mondása: «mikor mindenütt nyomorgattatunk, de nem szoríttatunk meg ; kételkedünk, de mindenestől nem esünk kétségbe; háborúsá-