Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1904.

1904. március 19.

30 l'MVi márczius 2l én. — nek, zsinatjainknak éles elméjével, alkotó szellemével, mélyreható gondolataival s jövőbe néző tekintetével egyik leghasznosabb tagja. E néhány szóban legyen kifejezve veszteségünk én általam, és kifejezve abban a néhány szóban, melyben azt egyik méltó tanítványa foglalta: «Bölcs elméjének fénysugarai sokak előtt ragyogtak életében, és sokáig világítanak halála után». Mikor egy-egy kiváló hasznos lélek eltűnik azon a nyíláson, mely fölött az élet hullámai oly gyorsan összecsapnak, aggódva tekintünk üres helyére, s kérdezzük, ki fogja helyét betölteni! Tudjuk, hogy van hazánkban örökre betöltetlenül hagyott szék is, «egy betemetett sir, hova senki új házat nem épít». De nekünk szükségünk van soraink kiegészítésére, s most is a mit egy helyen vesztettünk, azt más helyen azonos értékű szolgálatban nyertük meg. így van pótolva veszteségünk Hegedűs Sándor úrban, kit tanácsbiráink sorába megnyerhettünk; méltóztassanak megengedni, hogy közgyűlésünk tegnapelőtt megnyilatkozott üdvözlő szavához én is hozzájárulhassak, s örömömet fejezhessem ki abban a reményben, hogy az ő lelkének munkásságából az én szolgálatom is folytonosan merítheti erejét. Ezen előterjesztéseim kegyes figyelembe vételét kérve, magamat és szolgálatomat bizodalommal ajánlom a közgyűlés jóindulatába. A bibliai és költői képekben élénk, eszmékkel és eszméitető gondolatokkal teljes programmbeszéd zajos helyesléssel és tapsokkal fogadtatott s annak e jegyzőkönyvbe való beiktatása végzésileg kimondatott. Püspök úrnak az ő kitűnő elődjéről való gyengéd és megható megemlékezése alkalmából közgyűlésünk is kötelességének ismeri főt, Szász Károly úr feledhetlen érdemeit e helyen is méltatni, gyengélkedő állapota iránt érzett részvétét újólag kifejezni, s erről őt és családját e jkönyv útján értesíteni.