Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1904.

1904. március 19.

24 1904 márczius -21-én. — 20. 20. Az elébbi üdvözlő szavak után püspök úr megtartotta székfoglalóját, a következőkben: «Kegyelem nektek és békesség az Istentől. ;i mi atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól» : e szavakkal kezdettem meg Isten és a Gyülekezet színe előtt hivatalomat tegnap az Anyaszentegyház szolgálatában; és ezt a szót ismétlem, midőn a nékem rendelt helyet elfoglalom egyházkerületünk szolgálatában. Méltatlan elfajulása, sőt ízléstelen fonákja volna a szerénységnek, újra előtérbe állítanom fogyatkozásaimat: engedtessék meg ezek helyett rámutatnom azokra a tényezőkre, melyekből kegyelmet, erőt és bizodalmat van okom reményleni. Keresem és kérem a kegyelmet Istennél. Én volnék a leméltatlanabb mindenek között, ha én sem hinnék abban a kegyelemben, s ha én azt a kegyelmet csak egy pillanatra is feledném vagy megvetném. Keresem és kérem az erőt. Megtalálom azt jobbomon. elnöktársam, Főgondnok úrnak tapasztaltságában, mely az én járatlanságomat igazgatni, bölcsességében, mely az én egyszerűségemet fedezni fogja. Esetleges tévedéseimet kizárja a mi együttcselekvésünk rendje, törvénye és -természete; együttes tévedésünk esélyeit pedig kizárja az ő vigyázása. Kérem és keresem ezt az erőt kerületünk és közgyűlésünk oszlopos féri iáinál, egyházmegyei gondnokainknál, tanácsbiráinknál, kik, mint elődeiknek hosszú sora, a tanácskozásban éles észszel, kint a világban bátor kézzel s még feljebb, magasabb látkörből éles szemmel őrizték kerítéseinket, védelmezték és ápolták vetéseinket. Keresem és kérem a bizodalmat szolgatársaiinnál: esperes, lelkész és tisztviselő társaimnál. Xem azokét, kik nékem ezt a helyet kimutatván, ezl a bizodalmat előlegezték, hanem azokét, a kik eddigi szolgálataim hézagait, egyéniségem fogyatkozásait aggodalommal s talán féltő szeretettel vették számba, s a kik a bizodalom teljességét fentartással, s csak bizonyos feltéte-