Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1904.
1904. március 19.
J9tí /i márczius 19-én. — 9. 23 Törvények és békekötések tanúsítják, hogy János Zsigmond óta valahányszor veszélyben forgott hazánk alkotmányának hajója, az oldaláról lebocsátott mentőcsolnakok signaturája nem volt más, mint «evangelici utriusque confessionis». Ilyen mentőcsolnakokban működött Bocskay, Bethlen és Rákóczi, s működtek a gályarab lelkészek s a névtelen hősök, a kik ellentálltak az irtó csendes üldöztetésnek és az 1859-diki hirhedt pátens csábításainak. Autonomiánk sokáig és gyakran volt egyedüli gyakorlóiskolája a magyar önkormányzatnak, és a hívek áldozatkészségéből íentartott intézeteink voltak legszebb megnyilatkozásai az Isten és embertársaink iránti szeleteinek. annak a szeretetnek, mely a kereszténységnek legfőbb parancsa. Fenséges és üdvözítő parancs, mely örökké megmarad, mint egyéb igéje Krisztus urunknak, bármi sors érje is a külső egyházat. A krisztusi szeretet mindig visszhangra talál az emberi romlatlan szívben, s a gyülekezet, mely ezen a szereteten alapul, örök életű. Az ilyen gyülekezet temploma mindig menedékhelye lesz az ártatlanul szenvedőknek, enyhítője a bánatos kebelnek, gyógyítója a sebzett szívnek, megtérítője a bűnösnek, biztatója az istenfélőnek. Mindig lesz áhítatos haligatója a hegyi beszédnek. A krisztusi hit és szeretet ápolására törekvő gyülekezetek dunamelléki kerületének kormányszékén üdvözöljük püspökünket. Neki tevékeny közreműködésünket felajánljuk. Fejére, szívére, kezére a mi Istenünktől szálljon áldás! A közgyűlés emelkedett hangulattal s élénk tetszéssel hallgatta végig vil. főjegyző úrnak tartalmi és alaki tekintetben egyaránt kiváló beszédét, s annak befejező részéhez egy szívvel-lélekkel csatlakozva, a maga részéről is a mindenható isten áldását kéri püspök úr életére és összes munkáira.