Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1904.

1904. március 19.

J9tí /i márczius 19-én. — 9. 23 Törvények és békekötések tanúsítják, hogy János Zsigmond óta valahányszor veszélyben forgott hazánk alkotmányának hajója, az oldaláról lebocsátott mentő­csolnakok signaturája nem volt más, mint «evangelici utriusque confessionis». Ilyen mentőcsolnakokban mű­ködött Bocskay, Bethlen és Rákóczi, s működtek a gályarab lelkészek s a névtelen hősök, a kik ellentálltak az irtó csendes üldöztetésnek és az 1859-diki hirhedt pátens csábításainak. Autonomiánk sokáig és gyakran volt egyedüli gya­korlóiskolája a magyar önkormányzatnak, és a hívek áldozatkészségéből íentartott intézeteink voltak legszebb megnyilatkozásai az Isten és embertársaink iránti sze­leteinek. annak a szeretetnek, mely a kereszténység­nek legfőbb parancsa. Fenséges és üdvözítő parancs, mely örökké megmarad, mint egyéb igéje Krisztus urunknak, bármi sors érje is a külső egyházat. A krisztusi szeretet mindig visszhangra talál az emberi romlatlan szívben, s a gyülekezet, mely ezen a szereteten alapul, örök életű. Az ilyen gyülekezet temploma mindig menedékhelye lesz az ártatlanul szen­vedőknek, enyhítője a bánatos kebelnek, gyógyítója a sebzett szívnek, megtérítője a bűnösnek, biztatója az istenfélőnek. Mindig lesz áhítatos haligatója a hegyi beszédnek. A krisztusi hit és szeretet ápolására törekvő gyü­lekezetek dunamelléki kerületének kormányszékén üdvö­zöljük püspökünket. Neki tevékeny közreműködésünket felajánljuk. Fejére, szívére, kezére a mi Istenünktől szálljon áldás! A közgyűlés emelkedett hangulattal s élénk tetszéssel hallgatta végig vil. főjegyző úrnak tartalmi és alaki tekintetben egyaránt kiváló beszédét, s annak befejező részéhez egy szívvel-lélekkel csatlakozva, a maga részéről is a mindenható isten áldását kéri püspök úr életére és összes munkáira.

Next

/
Thumbnails
Contents