Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1904.
1904. október 1.
1904 október 3-án. — i?i. 208 Szabó Károly, Takács József; a III. évről Ador Sándor, Benke Andor, Boda Péter, Hettesheimer Fülöp, Kemenczky Károly. Kovács Lajos, Labancz László, Losonczy Lajos, Öry Lajos, Pigall József, Sebestyén Jenő, Sebestyén Sándor. Szendrey Gyula, Tóth Kálmán, Varga Sándor, Vásárhelyi Pál, Veress Jenő; a II. évről Balogh Ferencz, Gsánki János, Csötönyi János, Dékány László, Faragó László, H. Gózon Aladár, Göde Lajos, Koroknay Lajos, Kotzó János, Mády István. Máthé Ákos, Rigó József, Simon Zsigmond, Szabó József. Szappanos Gyula, Szekely László, Tóth Bálint; az I. évről Berényi István, Bődi Lajos, Csikesz Sándor, Deák Mihály, Klepp Péter, Kovács Ferencz, Nánay Béla, Sándor István, Szabó Zsigmond, Tóth László és Vantulek István. 4. Igazgató jelenti, hogy a tanári kar az intézet helyiségeinek takarítását úgy osztotta meg, hogy az új helyiségeket Tóth József egyházfi és iskolaszolga, a régi épületszárny összes helyiségeit, folyosóit és lépcsőházát özv. Huszár Pálné takarítónő látja el. Javasolja ennélfogva a tanári kar, hogy Tóth Józsefnek, mivel dolga sem nem fogyott, sem nem szaporodott, eddigi fizetése hagyassék meg; özv. Huszár Pálné fizetése azonban, mivel teendői Jelentékenyen felszaporodtak, évi 150 K-ával emeltessék. A választmány a jelentést tudomásul veszi. Tóth József intézeti szolgának eddigi 300 K fizetését megszavazza; özv. Huszár Pálné fizetésjavítását 200 K-ára emeli fel, s felkéri a főtiszt, egyházkerületi gyűlést, hogy e 200 K többletet a theologia költségvetésébe beilleszteni méltóztassék. Kimondja végül, hogy az intézet tantermei és szobái a takarítók által minden hónapban egyszer felsúroltassanak és az összes ablakok megtisztítassanak. 5. Igazgató bejelenti, hogy a tiszántúli ref. egyházkerület, Eötvös-kollegiumi két ösztöndíjas helyére az 1904 1905— 1908/1909-dik iskolai esztendőkre Gulyás József és Gseke Gyula tanárnövendékeket vette fel, s kéri, hogy az 1889-ben történt megállapodás értelmében engedtessék meg