Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1904.

1904. március 20.

35 sorban találta a vallási és nemzeti jogok ellen támadó ostrom. Ajkaikról egybe olvadva emelkedett a fohász az ég felé a szeretet által jobban áthatott türelmesebb, békésebb korszakért. Ők törhetlen hűségükkel együtt vívták ki a tiszteletet, elismerést a védett eszmék iránt, együtt készítették elő a tért azok diadalához s egyszersmind az önállóságra neveléssel a nemzeti erő hatalmas kifejlődéséhez. Közös volt a szenvedés, de megosztjuk egymás örömét is. Együtt ünneplünk. Midőn a dunamelléki ev. ref. egyházkerület lelkesedéssel üdvözli felavatott püspökét: testvéri érzülettel hangoztatjuk mi is a közbizalom által hívott vezér felé: «Aldott a ki jött az Úrnak nevében®. Üdvözöljük benne az ige lángbuzgalmu apostolát, nemzetünk szellemi kincstárának gazdagítóját és a protestáns elvek rendíthetetlen védőjét. Fogadja főtiszteletű és méltóságos püspök úr a testvérek köszöntését az egyházkerület hajójának kormánvrudja mellé lépésénél e hő óhajtásunk kifejezésével: engedje a mindenható, hogy az élő hit, metylyel eddig a nemes harczot vívta, fenkölt gondolkozása, hevülése mind azért, a mi szent és jó, az igaz emberszeretet, melyről életkönyvének minden lapja tanúskodik, az a kiváló talentom, melyet az égtől nyert: gyümölcsözzék gazdagon e szélesb körben is, metyet az egyház gondjaira bizott. A gondviselés támogassa tiszte minden igazságának betöltésében, hogy az evangelium szellemétől ihletve lankadatlan egyengethesse a hivek seregének útját lelkeiknek főpásztorához: a Krisztushoz. Hon és szabadságszeretet lehető munkássága az irodalmi téren fűzzön még sokáig új és új babérleveleket érdemkoszorújába. Áldott legyen törekvése, melylyel a testvér egyházak közötti egyetértés fentartásán s szilárdításán fáradozik, s azon igazságnak köztudattá emelésén munkál közre, 3*