Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1904.

1904. március 20.

28 tóságtok, főképen Méltóságos és Főtiszteletű Püspök úrnak személyében, mintha személyét látnám, áldó szavaiban mintha áldó szavai zendülnének meg az én atyáimnak, kik a tiszáninneni superintendentiában egymásután több. mint két századon keresztül, a 17-ik és 18-ik században* a legnehezebb időkben, de soha meg nem tántorodva, szolgálták Istent. A Bükk és a Sátorhegyek tövében, a Bodrog és a Hernád partjain. Ott volt bölcsőjük, ott porladnak jeltelen sirjaikban csontjaik; de ezek a csontok mintha ez órában életet s lelket öltöttek volna: éreztem kezeiket esperestársaim kezeivel együtt fejemen nyugodni, áldó szózataikban szózataikat hallani, s most Méltóságtok szavaiban parancsolatokat újabb erővel s hatalommal köttetni szívemre. Kötelezve éreztem magamat e megemlékezésre, úgy tekintvén ezt, mint hűségüknek egyetlen jutalmát késő unokájok ajkairól. Ez az én tradiczióm, egyetlen kincsem, szolgáljon egyszersmind magyarázatául annak az élénk érdeklődésnek és ragaszkodásnak, melylyel a Tiszáninneni Egyházkerület iránt mindenkor viseltettem s viseltetni fogok; és magyarázatául annak a sokszorozott hálának, melyIvei méltóságtok kegyes megemlékezését viszonzom s személyemet a Méltóságos Küldöttség barátságos, — s vezérének jóságos atyai jóindulatába ajánlom. II. A dunántúli ev. ref. egyházkerület küldöttsége nevében, Antal Gábor püspök. Főtiszteletű és Méltóságos Püspök Úr! Szeretett Pályatársam! A dunántúli ev. ref. egyházkerület képviseletében jelentünk meg ez ünnepélyes alkalommal, hogy osztozzunk a testvér dunamelléki ev. ref. egyházkerület öröOJ mében a felett, hogy a gondviselés és a közbizalom téged, a ki magyarországi ev. ref. egyházunknak már régen