Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1904.

1904. március 20.

24 bástyái, ti ékességei a mi Anyaszentegyházunk szent alkotmányának, álljatok mellettünk, tartsátok jobb- és balkezünket! És te, óh én Uram, óh én királyom, a ki munkálkodói érettünk, velünk, nélkülünk, sőt ellenünkre is: mutasd meg erődet az én erőtlenségemben, dicsőségedet az én méltatlanságomban! Ha rettegek, bátoríts; ha tántorgok, gyámolíts; ha sülyedezek, ragadd meg karomat: ha látod buzgóságom lankadását, szívem hidegülését: lehelj belém új lelket, a tiedet. — És ha plántálok, ha öntözök a te akaratod szerint: adj előmenetelt, hogy egy is azok közül, kiket nékem adtál, el ne vesszen; hogy magamat megtartván, azok is megtartassanak, akik engem hallgatandának. Most jertek, egyesüljetek velem a könyörgésben, imádkozva ekképpen: Hálaadással térünk meg hozzád, ó könyörületesség atyja, e napon, melyet készítettél a te népednek és a te szolgádnak. Szenteld meg ezt az innepet, mert nem embert innepelünk, hanem tégedet; szenteld meg, hogy ne vétkezzünk, és e falak között, a te háromszor szent neveden kívül más névnek ne adassék tisztesség soha, és a szolga az ő Urának koronáját illetni ne merészelje. De midőn alázattal tér meg a töredelem, engedd azt hozzád járulni; midőn megtartásodért hálában olvadnak a szívek, felelj meg arra; midőn örömben énekelnek, szenteld meg örömüket. Hallgass meg most is minket! Midőn ez a nép könyörög a te szolgádért, és a te szolgád könyörög a te népedért. Hálákat adok néked én Uram, hogy ennyi ideig nemcsak megtűrtél a te házadban, nemcsak hogy elszenvedted az én rest-szívűségemet, kicsiny hitűségeimet, engedetlenségeimet, hívtelenségeimet, nemcsak hogy viszsza nem vetted tőlem a rám bizott talentumot, hanem többre biztál. Hálát, hogy ezeket a lelkeket úgy hozzám