Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1904.
1904. március 20.
17 Istennek szent lelkét; a melylvel az Úr az 0 anyaszentegyházát ős-időktől fogva vezérli, s a melyet meg is adott az Ő szolgáinak, a kik azt Tőle alázatos szívvel kérték. Kézfeltevés. A kegyelem Istene, mindnyájunknak édes atyja, töltse ki reád az Ő szent lelkét, az adjon neked bölcsességet, bátorságot, erőt, hogy az Ő dicsőségére elvégezhesd mindazokat, a melyeknek elvégzésére az 0 szent akaratjából, a gyülekezetek közbizalmából elhívattál. Ámen. Eskü vitán. Az esperesek kézrátétele, áldása, majd a legidősbb esperesnek, Koncz Imre vértesaljai esperesnek következő imádsága : Örömünnepet szenteltünk a Te nevedben Örökkévaló Nagy Isten, Atyánk a Jézus Krisztusban. Ünneplésünk kezdetén áldásodat kértük. Áldásod kérésével zárjuk be ünneplésünket. Pásztor nélküli nyáj voltunk. Az erős kezekből lehullott a pásztorbot. A lángész, — mely mint első nagyságú csillag az égen, úgy ragyogott két évtizeden keresztül előttünk -— ez a lángész elhomályosult (Szász) és mi pásztor nélküli nyáj voltunk, de el nem széledtünk, mert az «Úr volt a mi őriző pásztorunk.)) Igen, Uram, a Te benned való bizodalom — mely századokon keresztül védelmezte Anyaszentegyházunk hullámverte sajkáját az elmerüléstől, — a Te benned való bizodalom és vallásunk iránti szeretet erős kötele fűzött bennünket egybe; kerestük és megtaláltuk a pásztort. íme előtted áll (Baksay). Ő reá kérjük áldásodat. Legyen 0 anyaszentegyházunknak oly vezére, hogy mi bizalommal követhessük őt. Vezéreld az 0 lépéseit úgy, hogy tántorodás nélkül vezessen bennünket a czél felé, mely anyaszentegyháÜnnepi beszédek 2
