Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1903.

1903. május 6. 7.

58 1903 május 7-én. — 26'. származó deficit fedezésére fordíthatunk. Mikor ez már világosan és biztosan tudva lesz: akkor a most hiányzó concret számok behelyezése egyszerű arithmetikai művelet által eszközölhető, a melyet akárki kiszámíthat. Míg a hiány fedezésére szolgáló összeget nem ismerjük: addig óvjuk a zsinatot, hogy ezen §-t bármely számokkal is kiegészítve törvényerőre emelje, mert ezzel egyszerre a legsúlyosabb zavarokat idézi fel mindazon gyülekezeteinkben, a melyeknek tagjai most nagyobb adóval vannak terhelve, mint az ott maximumnak nevezendő összeg. 3. A 20 éven alóli egyháztagok adózására nézve (293. §.) az a tiszteletteljes előterjesztésünk, hogy a zsinat ebben a kérdésben ne hozzon semmiféle törvényt, hanem bízza az egyes gyülekezetek belkörű elhatározására, hogy a kiskorúakra vessenek adót vagy ne vessenek. Általában is hathatósan kiemeljük, hogy a zsinat csak a legutolsó esetben és csak a legkisebb mértékben érintse a gyülekezetek adókivetési jogát, mert az egységes adókulcséval akkora deficiteket fog teremteni a gyülekezetek költségvetésében, a melyeknek fedezésére majd nem lesz elég pénze! Az adózás a magyar egyház különböző vidékein, még ugyanazon kerületben, sőt ugyanazon tractusban is a századok folyamában oly különbözöleg fejlődött, hogy most már nem könnyen lehetne azt az egész országban egyformává tenni, sőt alkalmasint még nehezen se lehetne. Jelzik ezt a helyzetet a mi egyházmegyéinknek az adóügyben tett nyilatkozatai is, a melyek a legnagyobb eltéréseket és ellentéteket foglalják magokban, annyira, hogy nem is tudjuk ezeket kategóriákba foglalni, mert mindenik feladott kérdésre egyrésze igent, a másrésze nemet mond. A magyar országos református egyházi közalap. A közalap-törvényről a konventi dolgozat is azt mondja, hogy nem kivánt rajta változtatni. Nem is változtatott egyebet, minthogy a közalapadót 50%-al felemelte (315. §.). Egyházmegyéink óvják a zsinatot ezen emeléstől, és pedig méltán, mert bármi okból töntént is, a melyekre most kiterjeszkedni nem kívánunk, de tény az, hogy ezen annyira szükséges adó nem tudott az egyházunkban népszerűvé