Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1903.

1903. október 24.

340 III. Függelék. képeztetésükben hátrányt ne szenvedjenek, arra kell következtetni, hogy Roboz Károly örökhagyónak fiúutódokat illetőleg az volt a szándéka, hogy azok a mindenkori jövedelem fele részének keretén belül megfelelő ösztöndíjakkal láttassanak el, s ebből folyóan elsőrendű alperes a jelentkező igényjogosult fiúutódok számára és igényeik jogos mérvére tekintettel, ahhoz képest, a mint annak szükségessége időnként fenn fog forogni, a fél jövedelmet egészben vagy részben fordítsa a jelentkező jogosított fníutódok igényei kielégítésére, vagyis jelentkező jogosult liúutódoknak megfelelő összegű ösztöndíjakkal való ellátására, tehát sem felperesnek az az érvelése, hogy elsőrendű alperes minden körülmények között, s feltétlenül köteles az egész féljövedelmet ösztöndíjakban kiszolgáltatni, sem elsőrendű alperesnek az a védelmi álláspontja, hogy a végrendelkező reá. azaz elsőrendű alperesre bizta annak meghatározását, hogy a jövedelem hányadrészét fordítsa ösztöndíjakra, alappal nem bír. Roboz Károly végrendelete szerint az elsőrendű alperesre szállott vagyon tulajdonjogilag az elsőrendű alperest illeti meg és Roboz Károly végrendeletében, az elidegenítési s megterhelési tilalom telekkönyvi feljegyzését nem rendelte el, felperes, s illetve a jogosult fiűutódok tehát annak a tilalomnak telekkönyvi kitüntetését kérelmezni jogosítva nincsenek: de tekintettel elsőrendű alperes tulajdonosi minőségére, annak a kérelmezésére sem jogosultak, hogy elsőrendő alperes úgy a multat, valamint a jövőt illetőleg velük szemben számadásra köteleztessék; a mi pedig a jogosult fiúutódoknak a végrendeleten alapuló jogai biztosítását illeti, a felett határozni nem lehetett, mivel a biztosításnak az a módozata, a mi a fiűutódok részéről sikerrel érvényesíthető lenne, a keresetben előadva nincs. Elsőrendű alperest azért kellett kötelezni arra, hogy a jelentkező jogosult fiutódokkal azok kívánatára a jövőben az I. pontban megjelölt alapítványi vagyonra vo-