Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1903.

1903. október 24.

1903 októbet 24-én. — 10. t 7:1 működéseért hálás elismerés és köszönet szavaztatik. A lemondó levél egész terjedelmében jegyzőkönyvben iktattatik, valamint fögondnok úrnak püspök úr halhatatlan érdemeit tömör ékesszólással egybefoglaló következő beszéde is : Husz éve, hogy a püspök úr ő méltóságát főpásztorunkká megválasztottuk. Husz év óta én egyénileg is közelében állottam, mint az egyházkerület és a pesti egyházmegye tanácsbirája, a budapesti egyházközség presbytere, majd gondnoka; alkalmam volt működését figyelemmel kisérni. Mondhatom, hogy ez a husz év gazdag volt küzdelemben, de gazdag volt eredményekben és dicsőségben is. Ha a husz év előtti állapotot összehasonlítjuk a maival, tagadhatatlan sok sikert értünk el. főleg tanintézeteink tekintetében. Ezekben a sikerekben fő része volt a Méltóságos és főtiszteletű püspök úrnak. Hiszen ezek a falak is, melyek között tanácskozunk, az ő érdemének bizonyságai, mert boldogult gróf Tisza Lajos főgondnokkal ez iskolát is együtt építették. Valóban el lehet róla mondani azt, a mit Kálvinról mond életirója, hogy «űgy élt és úgy működött, mintha látta volna azt. a ki előttünk láthatlan.» Sokszor figyelmeztettem, hogy az a működés, mely éjjet-napot egygyé tesz. lehetetlen, hogy egészségének ne ártson. De ő mintha érezte volna, hogy kevés az idő. mely a munkára hátra van, mintha sejtette volna, hogy addig kell dolgozni, a míg nappal van, mert eljön az éjszaka — s akkor nem dolgozhatunk többé, — nem kímélte magát. míg egészsége egészen össze nem tört. «Emlékezetben lesz; mert üres marad az ő helve». Öt pótolni. — bármily jeles férfiak