Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1902.

1902. április 16. 17.

19(>> ápril 17-én. — 25. 43 vebb előadására, akár a rendkívüli tantárgyak felvétele iránti rendelkezéseit, melyek az elfogadott állami tantervre1 ellenkezésben nem állanak . . . követhesse — nemcsak nem ellenzik, de sőt egyenesen jogot adnak a szóban forgó olvasmányok felvételére: szakosztályunk elrendelendőnek véli a conventi tantervben megnevezett magyar nyelv- és irodalmi olvasmányok olvastatását, feltéve, hogy oly olvasókönyvek szerkesztetnek, melyek amaz olvasmányokat magukban foglalják s azok «a vallás- és közoktatásügyi minisztertől nem kifogásoltat11ak». 3. A szóban forgó conventi végzésnek (38. sz. 2-dik bekezdés) harmadik rendelkezése, mely szerint: «Múlhatatlanul követendők a (conventi tanterv) VIII. száma alatt a «Történet és politikai földrajz» tanítására vonatkozó utasító megjegyzések. valamint a kiegészítő megjegyzések közül azok. a melyek «A tanulók terhének könnyítéséről*. az "Olvasmányok*, «Házi írásbeli munkák» és az «Önképzés irányítása» felől szólanak: államsegélyes gymnasiumaink által törvényszerűen követni tartozott állami tantervet nem érintvén, kötelezőleg elrendelhető, illetőleg az említett utasító észrevételekben foglalt figyelemreméltó didactikai elvek figyelembevétele államsegélyes iskoláink tanárainak is szivére köttetik. III. A tárgyalás alatt álló 38. számú conventi jegyzőkönyv harmadik pontja ekkép rendelkezik: A nem református középiskolákban s ezekkel egyenrangú egyéb tanintézetekben tanuló ev. ref. növendékek vallástanárai ennek a tantermiek a vallástanításra vonatkozó részét, — lehetőleg azonban az egyházi énektanítást illető követelményekel is áttanulmányozván . . . tegyenek egyházkerületökhöz egyenként vagy pedig együttes értekezletbőt jelentést a felől, hogy fordul-e elő náluk osztályok vagy órák összevonásának olya)) kényszerűsége, a mely miatt a vallástanítás e tervét egész terjedelmében meg nem valósíthatnák; s ha ilyen kényszer előfordul: akkor az adott viszonyok között a tantervi öl milyen eltérésnek látják szükségét s kérik a jóváhagyását». Az itt szóban forgó jelentéseket az illető vallástanárok 1901. évi deczember végéig tartoztak volna megtenni. De mert azok a jelzett időre be nem érkeztek, szakosztályunk előadója folyó évi márczius 23-dikán felszólította az egy-