Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1902.

1902. április 16. 17.

1902 ápril 17-én. — 10. 29 Főgondnok úrnak kegyeletérzésével teljes előterjesztését közgyűlésünk mély megilletődéssel hallgatta meg. A tett elnöki intézkedéseket jóváhagyó helyesléssel vette tudomásul. Tisza Kálmánnak, szent vallásunk s veszélyben forgott önkormányzatunk egykori hős védőjének, a kivívott s biztosított béke és alkotás korszaka fáradhatlan vezéralakjának s véglehelletéig előrelátó, hű és ernyedetlen munkásának, anyaszentegyháza tántoríthatatlan tagjának, a haza és egyház iránt hű 1 iának, az igaz és jószivű embernek halhatatlan emlékezetét örök hálával s kegyelettel övezi körül s őrzi meg a dunamelléki reformált egyházkerület. A nagy ember hozzáméltó özvegyéhez pedig a következő részvétiratot intézi. Nagyméltóságú Grófnő. Kegyelmes asszonyunk! Nagyméltóságod megdicsőült férjének emlékezete s az elvesztése miatt érzett mély fájdalom újult erővel támadt fel kebleinkben, midőn egyházkerületünk e mai napon tanácskozásra gyűlt egybe rendes gyűlési termében. Ezen a helyen, hol az idvezült lélek, dicsőséges és hasznos közéleti működésének a kegyelmes Isten jóvoltából hosszúra terjedt pályafutását bevégezte. Első tekintetünk az ő üresen maradt helyére esett, első gondolatunk a róla való emlékezés, első tárgyunk az ő áldott emlékének megörökitése volt! Nagy veszteségünk felett érzett mély fájdalmunk közben sem feledhettük el s hódoló tisztelettel kell elismernünk. hogy Nagyméltóságod vesztesége a miénknél is nagyobb s nemes lelkének fájdalma a miénknél is mélyebb! Szent vallásunk tanítása vezérli szivünk sugallatát, midőn együtt sirunk a sírókkal. Vajha ezzel járulhatnánk Nagyméltóságod bánatos szive fájdalmának oszlatásá-