Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1902.

1902. október 18.

1902 október 22-én. — 60. 175 c) Vidéken zsindelyes épület után 200 fillér helyett 300 fillért. d) Vidéken szalmás épület és takarmány után 500 fillér helyett 750 fillért. Az egyházmegyék ezen 50% többletet a kezelő esperes díjazására és mindazon czélokra fordíthatják, a melyekre eddig fordították a tömeges biztosításból nyert jövedelmeiket. 8. Hasonlóképen és kizárólag az egyházmegyék javára esik az ezen rendszabály 5. £-a értelmében kilátásban lévő minden díjvisszatérítés. 9. Minden egyház lelkésze és gondnoka és a felsőbb iskolák pénztárnoka köteleztetik a biztosítási díjat az újév első tíz napján, egész évre egy összegben, az esperes kezéhez lefizetni; január 10-én túl a lelkész, gondnok vagy pénztárnok magán vagyona terhére 8% késedelmi kamat fog felszámíttatni. Ezen késedelmi kamatból az esperes a biztosító szövetkezetnél fizetendő késedelmi kamatot fedezi s a mennyiben még ezenfelül maradna valami, az a biztosítás többi nyereményeivel együtt az egyházmegye pénztárát illeti. Ugyanezen kötelezettség alatt állanak azon egyházi hivatalnokok és egyháztagok is, a kik magánvagyonukat ezen szerződés keretében biztosítják, mindaddig, míg innen való kilépésöket előre be nem jelentik. 10. A biztosító felek a biztosítás alkalmával magok határozzák meg a biztosított tárgyak értékét s azokat tetszés szerinti összegre biztosíthatják; azonban érdekök azt kívánja, hogy javaiknak épen a teljes reális értékét biztosítsák. Szintén saját érdekékben áll, hogy a biztosított tárgyak értékében történő változásokat bejelentsék s a biztosítási díjakat a változott érték szerint fizessék. 11. A tűzkárt szenvedett biztosító fél tartozik a maga káráról mind a biztosító szövetkezelnek, mind az esperesnek haladéktalanul jelentést tenni s e jelentésében kártérítési igényeinek összegét is meghatározni. 12. A kár megbecsülésére nézve az egyházkerület elfogadja a biztosító szövetkezetben jelenleg fennálló rendelkezéseket. A kárnak megállapított összegét a Szövetkezet,