Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1902.
1902. október 18.
uo 1002 október 21-én. — ben nem részesülő olyan tanintézetek fentartó testületeit, a melyekben a fizetési fokozatok szintén rendszeresítve vannak, utasítani arra nézve, hogy intézeteikben a legalkalmasabb időpontban a fizetési fokozatok megszüntetésével szintén a javasolt ujabb rendszert léptessék életbe.» Szakosztályunk a kérvény mindhárom pontját elfogadásra ajánlja a főtiszt, közgyűlésnek. 3. Az 1900. évi október 20. és következő napjain tartott egyházkerületi közgyűlés alkalmával tartott szakosztályi ülésen indítvány tétetett az iránt, hogy a gymnásiumi igazgatók maximális óraszáma tekintettel administrationalis sok elfoglaltságukra az egyházi törvények 469. §-tól eltérőleg algymnásiumokban 12-ben, főgymnásiumokban 10-ben, oly főgymnásiumokban pedig, melyekben párhuzamos osztályok vannak, 8-ban állapíttassanak meg. A közgyűlés ez indítványt véleményes jelentéstétel végett az egyes iskolafentartó egyesületekhez tette át oly felhívással, hogy jelentéseiket az 1901. évi közgyűlésre terjeszszék be. Mert a jelzett időre véleményes jelentéseket csupán a nagykőrösi fő és gyönki algymnásium fentartó testületei terjesztették be, a többi, u. m. a budapesti, halasi, kecskeméti és kunszentmiklósi gymnásiumok fentartó testületei újból felhivattak, hogy jelentéseiket ezen közgyűlésre terjeszszék be. A jelentések Halas és Kunszentmiklós kivételével, melyek közül az előbbi a kérdést még mindig nem tárgyalta, az utóbbi pedig csak akkor óhajt érdemleges választ adni, ha a tanszékek számának a jövő iskolai évben leendő szaporítása esetén a tanárok munkaköréről a változott viszonyokhoz képest tisztább képet nyer beérkeztek. E jelentések szerint Nagykőrös az egyházi törvények 469. §-ának rendelkezését változatlanul fentartani óhajtja; Gyönk «ha azt a körülmények indokolttá és lehetővé teszik az igazgatók heti óraszámát helyenkint leszállíthatónak tartja ; a budapesti és a kecskeméti főgymnásiumok fentartó testületei az indítványt elfogadják. 4. Kebelbeli gymnásiumainkban régebben, egész a 80-as évek közepéig azon tanulók, kik az isk. év végén elbuktak, a javító vizsgálatért fejenként 2—2 forintot fizettek az illető vizsgáló tanárnak. A 80-as évek közepén azonban tanári testüle-