Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1902.

1902. április 16. 17.

20 190.'? ápril 16-án. — 7. Azért is e törvény világtörténeti hatásában messze túlhaladta a kereszténység határait. Ez legyen a mi legfőbb törvényünk is egymás között és más felekezetekkel szemben. Nincs ország, melynek a kölcsönös türelemre anynyira szüksége volna, mint Magyarországnak. Bárhova tekintsünk a földtekén, protestánsukat majdnem mindenütt fogunk találni, de magyarokat, vagy fajrokonokat ezen a földön kívül nem találunk. Azért is úgy szolgáljuk egyházunkat, a mint azt dicső elődeink szolgálták, akkép, hogy egyházunk hü szolgálata által a haza is mindenkor szolgálva legyen. Ez lesz az én vezércsillagom. Ennek a jegyében foglalom el a Dunamelléki egyházkerület főgondnoki székét. Főgondnok úr ő nagyméltóságának minduntalan helyeslésekkel félbeszakított s végül szűnni nem akaró tetszésnyilvánításokkal fogadott székfoglaló beszédének végeztével, a tiszáninneni egyházkerületnek Kun Bertalan püspök, Dókus Ernő és Fejes István egyházkerületi tanácsbirákból álló küldöttsége lépett elő s a küldöttséget vezető püspök úr a következő beszéddel üdvözölte főgondnok úr ő exczelencziáját : Nagyméltóságú főgondnok úr! Kegyelmes úr! Azon általános örömérzet, s nemes lelkesedés árja, mely Nagyméltóságod főgondnoki székébe való beiktatási ünnepélye alkalmából, a főtiszteletű Dunamelléki testvér egyházkerület Elöljáróira, lelkészeire, tanáraira, tanítóira, s az egyházkerület minden híveire kiáradt és őket meghódította — mondom az az örömérzet s nemes lelkesedés árja átcsapott a testvéregyházak kebelébe is és ott is nagyhatást eszközölt, örömre gerjesztette ott is a szíveket, s felköltötte azokban azon kedves testvéri örömérzet és kötelességet, hogy jöjjenek