Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1902.

1902. április 16. 17.

16 190.'? ápril 16-án. — 7. tai egyházmegye gondnokának, ezen egyházkerület közel 30 éven át működött legrégibb és legérdemesebb tanácsbirájának lesújtó elhunyta által a hazával együtt egyházunkat és egyházkerületünket is erte. E falak tehetnek tanúságot arról, hogy közel egy félszázad előtt Tisza Kálmán mily elszántan szállt síkra, mint ifjú, a protestáns autonomia és ezzel együtt a magyar alkotmány védelmére. Azután következett egy nagy államférfiul pálya, a mely gazdag volt munkában és küzdelemben, de gazdag volt dicsőségben is. De bármennyi volt is a munka és bármennyi volt is a dicsőség, e hosszú idő alatt nem volt egy nap is, melyen ő egyházi tisztjeiről és az azokkal járó kötelességekről megfeledkezett volna. Es a mivel kezdte pályáját az ifjú s a mely ügy mellett a férfi oly híven kitartott, azon ügygyei egyházi ügyeinkkel — foglalkozott akkor is, mikor már fogytán voltak napjai s az élet neki szenvedést jelentett csupán. Méltó, hogy nagy emlékét hálás kegyelettel őrizzük és sértetlenül adjuk át az utókornak. Főtiszteletű Egyházkerületi közgyűlés ! Egyházunkat külveszély nem fenyegeti. Nem fenyegetheti veszély, mert a magyar nemzet, a mely egy ezred éven át e földön megállott, sokkal erősebb politikai érzékkel bir, semhogy valaha megfeledkeznék arról, hogy egyházunk erős nemzeti jellegénél és nemzeti érzésénél fogva és azon kitartás és szívósságnál fogva, mely évszázados küzdelmek hagyományaképen apáról fiúra szállott, a magyar faj fenmaradásának és vezető szerepének egyik nem kicsinylendő tényezőjét képezi. Veszély egyházunkat csak'akkor fenyegethetné, ha megfogyatkoznék az a szellem, a mely egyházunkat eddig fentartotta és a melynek köszönhetjük, hogy az jó és rosz napokban egyformán megállott. ~ Hallani olykor oly kívánságokat, hogy az egyéni szabadság és szabad rendelkezési jog megszorítása mel-