Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1902.

1902. április 16. 17.

1902 ápril 16-án. — 7. méltóságod. A jó Isten különös kegyelmének jele az. hogy mind a heten mind e mai napig életben vannak s híven szolgálják egyházkerületünket s úgy fénylenek mint a hetevény csillagzat, mint a Jelenések könyvének hét csillaga, a hét gyülekezet angyalai. E hét csillag titkának fejtegetése nem képezheti beszédem tárgyát, de nem mellőzhetem azt. a mit amaz Első és Utolsó e hét csillag elsejének, az Efezusbeli gyülekezet angyalának íratott, mondván: «Tudom a te cselekedetidet; és a te fáradságodat és tűrésedet. És terhével megterheltettél volt és elszenvedted; és az én nevemért munkálkodtál, és nem fáradtál el» — (Jel. L, 2.); mert mi is tudjuk, hogy — csak a magunk körében maradva — mit cselekedett, fáradott és munkálkodott Nagyméltóságod e dunamelléki egyházkerületben, ennek pesti egyházmegyéjében s budapesti egyházában. És bár az írás szavai is azok. a melyeket idéztem, mégis azt mondhatná valaki, és én attól félek, hogy épen Nagyméltóságod fogná szememre vetni azt, hogy túlterjeszkedtem bizonyos határon. Nincs erre egyéb mentségem annál a mit Élihu mondott, így szólván: «nem tudok hízelkedő beszéddel élni; ha csak kevéssé élnék is azzal, megölne engem az én Teremtőm!* (Jób 32., 22.) De hiába is hallgatnék én és minden. Ha itt el nem ismertetnének azok az érdemek, a miket Nagyméltóságod e dunamelléki egyházkerület kebelében szerzett: megszólalnának Dunántúl bérczei, a kövek kiáltanának és azok figyelmeztetnének arra, hogy azoknak elismerésére bármily hizelkedőknek látszó szavak sem elégségesek. Tehát koránt sincs előlegezve az a bizalom és öröm, melylyel e kerület járul Nagyméltóságod elé. A múlt biztos záloga ennek a jövőnek: kétségtelen, hogy e kerület hitében csalódni nem fog. A mily erősen él e hit mindnyájunk lelkében, oly erősen ragaszkodunk ehhez, mert bár Nagyméltóságod nem «romlott torony alján» áll is, mint századokkal ezelőtt a nemzeti hős: de mégis ledőlt oszlopok közt a kősziklán épített ház kapujában, arra hivatva, hogy ezek helyét foglalja el s ezeknek terhét hordozza. Anyaszentegyházunk ama legközelebb ledőlt erős oszlopaiéi, a kik közül ha az egyikről azt lehetne elmondanunk. a mit Pyrrhus király mondott Fabriciusról: a