Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1899-1901.

1901. október 18.

14 1901 október 18-án. — 8. lejáró évben történteket rövidebben s talán hiányosabban fogom előadhatni. Ezért már előre is kérem hallgatóim, munkatársaim szives engedelmét! S még egyben eltérek az előbbi évek szokásától. Eddigi megnyitó beszédeimben utolsó tárgyul az elmúlt év halottairól való megemlékezést foglaltam. Most első helyre teszem egy nagy halottunkról való fájdalmas megemlékezésünket. A f. évi julius hó 30-áu Szilágyi Dezső egyházkerületi Főgondnokunkat váratlanul s annál lesújtóbban ragadá el a halál. Szokása szerint hat hetet fürdőn töltött, pár hetet a Kárpátokban, többet Karlsbadban, hol már régi bajaiban betegeskedett s vizsgáltatta és orvosoltatta is magát s orvosi javaslatra másvalahová menni akart. De Pestre visszajővén, csak egy-két napot akart itthon tölteni. Aznap este fürdőszobájába ment s bezárkózott. Szolgája várta hálószobájába visszatértét. De hiába várta. S csak reggel találták meg, halva! Elve nem találták, s a főváros csak haláláról vehetett tudomást ! . . . S most mit mondjunk róla — s váratlan haláláról ? Mondjuk, hogy ő nem halt meg, csak eltávozott tőlünk s távolban bár, de velünk maradt. Bárom évi velünk léte örök emlékezetet hagyott maga után. Három éve s különösen utolsó évében itt egy nehéz, de fontos ügyben való vezetése és a nehéz zavarok tisztázása felejthetetlenné tette magát örökre! Vajha legyen ez az egy ténye — különösen azoknak, a kiket ez illetett — azután is s örökre felejthetetlen! Holnap ünnepélyes gyászbeszéddel fogjuk e mi veszteségünket s utána való fájdalmas gyászunkat megörökíteni! Most egyházmegyéink fontosabb eseményeit igyekezem röviden fölemlíteni, hogy egyházkerületünk egyévi történetét s mai helyzetét nagyjában kerületünk elé rajzoljam. Álsobaranya-bácsi egyházmegyénk dunántúli Szeréin vármegyénkben, hol missióink vannak, Nikinczén s környékén nagyszámú katholikus magyarság van.