Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1899-1901.

1900. október 20.

1900 október 20-án. — 7. 37 •sok egynek nem jut), hanem előrelátó bölcs megoszlással érhet czélt; a mit már a külső-somogyi egyházmegye is bölcsen ajánlott, s most a vértesalji is jegyzőkönyve 12. számában (13. 1.) figyelemreméltóan ajánl. Figyelmet fordít az egyetemes konvent f. é. 10. sz. 8. ponti határozatára is, lelkészi nyugdíj szervezésére vonatkozólag. Ezt a többi egyházmegyék jegyzőkönyveiben nem találtam; talán mert az e. konvent idézett pontja egyenesen a jövő Zsinatnak szól. de az egyes egyházkerületektől tárgyalást és véleményt kér. Bizonyosan tudomása van egyházkerületünknek is, hogy vértesaljai egyházmegyénkben, az ott egyetemes konventi segélylyel biró Ercsin kívül, egy saját -erején fentartott s nagy területre megoszló, hogy úgy mondjam, helyi magán missió is működött, kevés anyagi erővel, de annál nagyobb buzgósággal. Ez évre már szerencsés voltam az egyetemes konvent missió-alapjából évi 200 forint (400 korona) segélyt megnyerni. Ez adomány még csak féléves, de már is gyümölcsözik : s ha a vele szomszédos ercsii missióval egyetértőleg működik, nagy sikert fog felmutatni azon a nagy területen, hol dús és többnyire katholikus birtokok református szolganépei nagy számban vannak s azoknak egyházunkban megtartására s vallásos hitükben való megerősítésére munkálunk: nagy örömünkre fog szolgálni. (Missiói részletes jelentésemben erre vissza fogok térni!) De most. egyházkerületünk egy évi múltjának emlékezetét. bár hiányosan vázolva, annak legszomorúbb lapjára. Iialottainkra kell figyelmünket fordítanunk! A halál most is eléggé kivette a maga mindenkori martalékait. Alsó-Baranyából egy fiatal és egy idősb lelkészt, egy már nyugalmazott öreg, egy élete delén volt középkorú s egy még fiatal tanítót ragadott el a halál: Kármán Lajos keői lelkészt, a Torzsa történetének iróját, szép reményekkel kecsegtető szelid ifjút, kit még élő idősb lelkész-atyja sirat, mint Jákob megholtnak vélt